Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
2. A földmű és a part biztosítása növényzettel. A mérnöki biológia
talajt addig, amíg az évelő füvek ki nem fejlődnek. A buján felnövő védőfüveket még a beérésük előtt kaszálni kell, és ügyelni kell arra is, hogy ne árnyékolják túlságosan be és ne fojtsák meg a védelmükben lassabban fejlődő évelő növényeket. A talajt olyan füvekkel gyepesítjük, amelyeknek nagy a nitrogénszázaléka, mert ezáltal a talaj termőképessége jelentékenyen fokozható. A fehér here ilyen szempontból előnyösen alkalmazható és az alkalikus (savanyú) altalajban is jól megfogan. Ügyeljünk arra, hogy a fű vetőmag szavatoltan tiszta legyen, mert az elvetett gyomot, ha kikel, igen nehéz kiirtani. Az évelő növényzet mélyen járó gyökérzetű és hosszú életű (6-7 évig is elél). Az évelő növényzet sűrű szövedékű hálót alkot, amely jól ellenáll az eróziónak, a talaj teherbírását növeli olyannyira, hogy elbírja a repülőgép kerékterhelését is különösebb deformáció nélkül. Megjegyezzük azonban, hogy 2-3 év is beletelik, amíg a megfelelő erősségű gyeptakaró kifejlődik. A gyepesített futópálya-felületeken a fűmagasság nem haladhatja meg a 12 cm-t, de nem szabad 6 cm-nél alacsonyabban lekaszálni. A fű a kaszálás által sűrűsödik, és azokon a helyeken, ahol a gyeptakaró hiányos, ott az első években utánvetéssel kell pótolni a ritkás foltokat. A repülőtéri gyeptakarót trágyázni kell. A vetéshez való előkészítés közben, vagy vetés után trágyázzunk. A talaj tápértékét természetes, vagy műtrágyával növelhetjük. Az agronómiái szakvéleménytől függően foszfátot, kálium-műtrágyát alkalmazhatunk. Ezenkívül még nitrogénadagolásra is szükség van, hogy a csapadék kilúgozó hatására eltávozó tápanyagot pótoljuk. Repülőterek műtrágyázásához a mészliszt eredménytelennek mutatkozott, mert a talaj lassan dolgozza fel a mészlisztet, bár a hatása hosszú ideig tart. Trágya, szalma, széna, lekaszált fű stb. igen jó eszközök a repülőtéri talaj termőképességének növelésére. Ezek különösen kötött talajoknál váltak be. Rézsűoldalakban ajánlatos ezt a trágyázási módot alkalmazni, ahol a magokat a csapadék könnyen lesodorhatja (I. 2.23. fejezetet). Trágyázáshoz a talajt kultivátorral kell előkészíteni, a tányér alakú lapok a rögöket szétvágják és a kétirányban végzett tárcsázás után a terep kisebb hullámai kisimulnak. A talajegyengetést 5 m hosszú léccel ellenőrizzük. A léc alatt minden 10 cm-nél mélyebb egyenlőtlenséget már feltöltünk, ledöngölünk és könnyű hengerrel megjáratunk. Ajánlatos a gyeptakaróval ellátandó felületen kis depóniákban humuszt tartalékolni, hogy az egyenetlenségek feltöltése céljából utólag ne kelljen földanyagot szállítani és keréknyomokkal a kész felületeket felvágni. A fűmagot csapadékdús időszakban, tavasszal, vagy ősszel vetőgéppel vessük, két egymásra merőleges irányban. Mindig a frissen megmunkált talajba kell vetni, hogy az abban tárolt nedvességet fel lehessen használni a fűmag kicsíráztatá- sához. Rendszerint szitált fűrészport, vagy homokot keverünk a maghoz. Kora tavasszal, ha a talaj túl nedves, a vetőgép kerekei nyomokat hagynak. Ettől a hibától azonban el kell tekinteni, és nem szabad a talaj kiszáradását megvárni. Jó eredményeket érhetünk el akkor, ha a fűmagot a késői hóba vetjük. Ilyenkor a talajt ez esetben még a hóesés előtt elő kell készíteni a vetésre. A tavaszi vetés hátránya, hogy a gyom gyorsabban növekszik, mint a fű és ezt fejlődésében késlelteti. Az őszi vetést a nagyobb fagyok előtt kell elvégezni, olyan korán, hogy a fű még kikeljen. Az őszi vetés jobban ellenáll a nyári szárazságnak. Ha a repülőtéren a földmunkák egészen a tél beálltáig elhúzódnak, gondos előkészítés mellett télen is el lehet a magot vetni. Kikelni azonban csak tavasszal fog, amikor is a fagy okozta hiányos helyeket utána kell pótolni. Téli időszakban a gyom nagyrésze megfagy. A maradékot tavasszal beszántjuk kb. 5 cm mélységbe, majd ezután olyan ekével szántunk, amely a földet 25—30 cm mélyen átforgatja anélkül, hogy a meddő altalajt a felszínre hozná. A vetés mélysége a fel- és leszállópálya-területeken ne legyen nagy, mert máskülönben a talaj túlságosan felpuhul. A legmélyebb vetés 10 cm lehet. A repülőtér különböző rendeltetésű felületeit más és más fajta fűkeverékekkel vetik be. Ezek színárnyalatokat eredményeznek, amelyek a te- nyészidőben, jó látási viszonyok mellett könnyen megkülönböztethetők. Az 1 ha-hoz szükséges vetőmagmennyiség 45—140 kg között változhat. A csírázási idő is 5—28 nap ingadozást mutat. Az évelő füvekhez kevert idény-fűmagok mennyiségét úgy állapítjuk meg, hogy azoknak semmi esetre se legyen fojtogató hatásuk. A vetésre szánt fűfajták százalékos összeállítása nem könnyű feladat, figyelni kell arra, hogy az értékesebb évelő füveket az idényfüvek el ne nyomják. Minden esetben kérjük ki a helyi tapasztalatokkal bíró agronómus tanácsát. A futópálya felületére nagyobb mennyiséggel szórjunk olyan fűfajtákat, amelyek bár évek múlva, de feltétlenül biztosítják a sűrű gyepszőnyeget és az erős gyökérzetet. A bevetett területeket könnyen boronálják meg, vagy esetleg gazdasági hengerrel simítsuk le. Ezt a műveletet a szintvonalak irányában végezzük, mert a fűmagot ezzel megvéd- jük a szélfúvástól, vagy a madarak okozta károktól. A friss vetést ellenőrizni kell, és az esetleg kimaradt helyeket utána kell vetni. Ha csapadékos időszak után egyes felületeken sár képződne, szikkadás után fel kell törni. A fűnek időt kell engedni a növekedésre, de amint az előbb említett 12 cm magasságot eléri, 6 cm magasságig le kell kaszálni és ott kell hagyni, ezáltal a talaj trágyázódik. A vetést követő év tavaszán, esős időszakban meszes timsóoldatot kell fejtrágyaként alkalmazni 100 kg/ha mennyiségbe, mert az elősegíti a fű növekedését. Bevált trágyázási mód még az is, ha a frissen vetett füves területeken szakaszosan juhokat legeltetünk. 47
