Markó Iván: Földművek - védelem (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975)
5. Szivárgást gátló résfalak
5.32. ábra. Résfal acélbetéteinek szerelése, háttérben a réselőgép látszik (Kiskörei Vízlépcső) A résiszap szerkezeti szilárdsága vagy reológiai folyáshatára (nem azonos az Atterberg—Casagrande-féle talaj- mechanikai folyási határral) a szuszpenzióban felhasznált bentonit mennyiségétől és minőségétől függ. A rF folyási határ az a legfontosabb jellemző, amely a bentonitszuszpenziót a normális folyadékoktól megkülönbözteti. A résiszap folyáshatára azért érdekes számunkra, mert ezzel jellemezhetjük azt a hatást, amely megakadályozza, hogy a rés falából a talaj a bentonitos szuszpenzióba behatoljon. A résiszap tulajdonsága még, hogy kisebb talajszemcséket lebegésben tart. A még lebegésben tartott legnagyobb szemcseátmérő a ben- tonitszuszpenzió folyáshatárának függvénye. Az iszaplepény (iszapmembrán) a talaj és a résiszap határ felületén keletkezik azáltal, hogy a szuszpenzió szétválik. A szabad víz bevándorol a talajba, míg a bentonitzagy szigetelőréteget alkot és a talaj pórusait eltörni. Csak az említett szigetelőréteg által válik a hidrosztatikai nyomás hatékony- nyá. A résfalakban az iszaplepény 1—3 mm vastag lehet. Vízáteresztő képessége k = 10~7—10-9 cm/s, tehát gyakorlatilag vízzáró. Az iszaplepény vastagsága a szuszpenzió víztartalmának függvénye és így a kolloidok szemcsenagyságától és a résiszap- készítés intenzitásától függ. Minél több a résiszap szabad víztartalma, annál vastagabb az iszaplepény. A bentonitos résiszap folyadékként mozog és minél nagyobb a sebessége, annál kisebb a viszkozitása. Ezzel szemben a normális folyadékoknak, így pl. a víznek viszkozitása nem függ a sebességtől. Ha a ben- tonitszuszpenzió mozgása megszűnik — mert a talaj hézagaiban a dinamikus energiát a súrlódás felemészti —, a résiszap gél állapotba kerül. A résiszapot olyan viszkozitással készítik, hogy az iszap ne szökjön meg a talaj hézagai között. Ha a talaj túl nagy szemcséjű kavicsokat tartalmaz, akkor az iszaplepény nem keletkezhet, mert a szuszpenzió elszökik a görgetegben. Célunk az, hogy az iszaplepény minél vékonyabb és minél tartósabb legyen. Azonos térfogatsúlyú résiszap esetében a vékony, nagy nyomáson keletkezett iszaplepény vízáteresztő képessége csekélyebb, mint a vastagnak. A felkavart vastag iszaphártya a rés betonozásakor a munkaszünetekben a friss beton felületét belepheti. Ezért a réstáblák betonozását abbahagyni nem szabad. Iszaphártya- képződést figyelhetünk meg a résfalba helyezett vasbetéteken és a táblák hézagaiban is, amelyek gyakran elektrolitikus folyamatokra vezethetők vissza. A bentonitos zagy alatti betonozás következtében csökken az acélbetét és a beton közötti tapadófeszültség. A csökkentő tényező sima acélbetéteknél 0,68, bordázottaknál 0,86 a Kiskörei Vízlépcsővel kapcsolatban végzett mérések szerint (5.32. ábra). A résiszap akkor tekinthető stabilnak és ezáltal hatásosnak, ha több napon át (max. 10 napig) a nyugalmi helyzetben levő szuszpenzióban nem mutatkozik lényeges mennyiségű üledék. A stabilitást a jó iszap-előkészítéssel és a vegyszerek adagolásával is befolyásolhatjuk. 5.43. A résiszapkészítés technológiája Olyan résiszapot kell készíteni, amelynek viszkozitása magas, mert a talajvízmozgás káros hatását a viszkozitás emelésével lehet megszüntetni. A viszkozitás növelésének viszont a szi- vattyúzhatóság korlátot állít. 265
