Markó Iván (szerk.): Vízépítő művezetők zsebkönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989)

III. Dr. Bognár Győző: Földműépítés, kotrás és karbantartás a vízépítésben - A) Töltések és földgátak építése

Töltések és fölJgátak építése 121 A lerakott és rétegekbe rendezett talajt az előírt tömörségűre kel tömöríteni. A szállítást végző gépek már tömörítik a behordott anyagot, de nem elég rendszeresen és nem is a kellő mértékben. Ennek ellenére a gépirányítóknak a lehető legjobban ki kell használniuk ezt a lehetőséget, mert ennyivel kisebb tömörítőmunkát kell végezniük a célgépeknek. A vízépítésben leggyakrabban a juhlábhengert használják tömörítésre, többnyire annak is a vibrációs változatát (III-23. ábra). Ritkábban hasz­nált tömörítőeszköz a gumihenger, amelynek vibrációs változata a III-24. ábrán látható. A vibrációs hengerek műszaki adatait a III-5. táb­lázat, a vibrációs gumihengerekét a III-6. táblázat tartalmazza. A 1II-7. táblázat szemléletesen mutatja be, hogy a két kiválasztott tömörítő­típus minden olyan talaj tömörítésére alkalmas, amelyből töltést vagy völgyzáró gátat lehet építeni. A tömörítés hatásfoka a talaj nedvességtartamától, a tömörítés szem­pontjából legkedvezőbb víztartalom pedig a talajtípustól függ. A tömörség mértékének a kifejezésére a relatív tömörséget használják és tömörségi foknak nevezik (Tre). Azt mondja meg, hogy a töltésanyag mért sűrűsége hányad része a lehető legnagyobb szárazsűrűségnek. Pl. egy töltésanyag legnagyobb szárazsűrűsége: £Wox= 1800 kg/m3, és a 111-24. ábra. Vibrációs gumihenger

Next

/
Oldalképek
Tartalom