Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
Lexikon
1954-től az Óbudai Hajógyárban és a Komplex Vállalatnál dolgozik. 1962-től 1983-ig - nyugdíjba meneteléig - a Fővárosi Vízművek igazgatója. Nevéhez fűződnek a műszaki fejlesztések, a főváros víztermelési, víztárolási és elosztási rendszerének korszerűsítése, mellyel a vízellátási kapacitás napi 650 em3-ről 1300 em3-re emelkedik. 1985-től a hőszivattyús hőtermelés hazai elterjesztésével foglalkozik. Több szabadalom tulajdonosa, publikált hazai és külföldi szaklapokban. Alapítója és 1984-ig elnöke a Vízellátási Szakosztálynak. (VP.d. 1977) HAJÉK SÁNDOR (1926. XI. 15.) oki. gépésztechnikus. Munkássága a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalathoz kötődik, ahonnan mint osztályvezető vonult nyugdíjba 1987-ben. Szakmai területe a vízgépészet és a vízművek üzemeltetése témakörökhöz kapcsolódott. Az MHT Nógrád megyei Területi Szervezetének titkára 1980-90 között. (Pro A. 1987) HAJÓS BÉLA (Budapest, 1942. II. 7.) okleveles mérnök (1966), műtárgyépítő szakmérnök (1972), egyetemi doktor (1977). 1966-tól a győri VÍZIG munkatársa, először építésvezető, szakaszmérnök, végül osztályvezető, 1983-tól a székesfehérvári VÍZIG igazgatóhelyettes főmérnöke. A vízkészlet-gazdálkodás területén a dunántúli nagytavak és a Dunántúli Középhegység karsztvíz készletgazdálkodását irányította. Árvízvédekezések aktív résztvevője, 1970-ben a Tisza mellett építésvezető, 1975-ben Győrben védelem- vezető. Hat hónapot töltött Németországban a Rajna-szabályozás környezeti hatásait, valamint a német vízügyi államigazgatást tanulmányozta. 1992-től a Dunai Rehabilitációs Iroda Főosztályvezetője, majd XII. 15-től a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője, helyettes államtitkára, a vízügyek legfőbb irányítója. Fő munkaterületei: vízrendezés, vízmosáskötés, árvízvédelem, folyam- és tószabályozás, hidromechanizáció stb. Cikkei szakterületeinek témáiból kerültek ki. 1975-80 a Győri Területi Szervezet titkára. (Pro A. 1979) HALÁSZ BÉLA (Nagykanizsa, 1949. IX. 2.-Nyíregyháza, 1998. VIII. 2.) oki. bányamérnök. Munkásságát a fúróiparban Várpalotán kezdi, majd a VITUKI-ban a vison- tai kutatóállomás vezetője. Ezután a nyíregyházi VIZIG-hez kerül, az akkor alakult hidrológiai szolgálat vezetőjeként. Közben két évet dolgozott Mongóliában. Tudományos munkássága során a víztelenítés, majd a rétegzett talaj hidraulikájával foglalkozott. Elsőként oldotta meg a rétegzett rendszerek analitikus elméletének differenciálegyenlet rendszerét. Később a környezetvédelem területén folytatta eredményes munkáját. A Budapesti Műszaki Egyetemen a „Műszaki hidrológia” c. tárgy rendszeres oktatója. Publikációi szaklapokban jelennek meg. A Területi Szervezet munkájának rendszeres támogatója. (KÖ.é. 1995) HALÁSZ RUDOLF (Szigetvár, 1942. VI. 12.) oki. geológus, egyetemi doktor (1986). 1965-től a pécsi Uránérc-bánya bányageológusa. 1969-től a bajai VÍZIG hidro- geológusa, csoport-, osztályvezetője, 1987-91: műszaki igazgatóhelyettes, majd főmunkatárs, 1996-tól igazgatója. Nevéhez fűződik a VÍZIG hidrogeológusi szolgálatának megszervezése, adatbázisának összegyűjtése. Üzemszervezési munkája 88
