Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

Lexikon

után a létrehozott Számítástechnikai Osztály vezetőjeként irányította az első VÍZIG Számítóközpont munkáját, a VÍZIG vízkészlet-gazdálkodási és műszaki-fejlesztési feladatainak megoldását. Részt vett, mint külső óraadó az üzemmérnök-képzésben és a vízügyi szakközépiskola oktatói munkájában. 1996-tól a Bács-Kiskun Megyei Területi Szervezet elnöke. (Pro A. 1991)

HALLÓSY FERENC (Budapest, 1890.

XII. 31.-Budapest, 1970. I. 17.) oki. mérnök. 1913-tól kultúrmérnök Kolozsváron és Budapesten, 1920-21-ben a Dunai Határkitűző munkálatokban vesz részt. A 20-as években a Csepeli Vámmentes Kikötő és Gabonatároló építési munkálataiban működik. 1929-től folyammérnök Budapesten, majd az FM-szolgálatba került a Vízügyi Műszaki Főosztályra, ahol osztályvezető, később a főosztályvezető helyettese, majd 1945-48: minisztériumi osztályfőnöki beosztásban a főosztály vezetője, a vízügyek legfőbb irányítója. 1948-ban meghurcolják, majd „vád” hiányában szabadul. 1949-59 között a MÉLYÉPTERV, majd az ÉTI tervezője, ill. kutatója. Éveken keresztül a Vízmesteriskola előadója. Fő munkaterületei: folyamszabályozás, kikötőépítés, halászati és árvízvédelmi kérdések, Duna-Tisza csatorna stb. Szakirodalmi munkásságát több könyv és számos - szaklapokban publikált - cikk, beszámoló stb. mellett a Lampl Hugóval közösen írt: „A Duna-Tisza csatorna” c. FM-kiadvány tükrözi. (Tt. 1967)

HANKÓ ZOLTÁN (Budapest, 1925. II.

3.) oki. mérnök (1948), egyetemi doktor (1963). 1948-tól a Műegyetemen tanársegéd, a II. Vízépítési Tanszék Hidraulitikai Laboratóriumának vezetője, adjunktus,

1958-tól a VITUKI-ban tudományos főmunkatárs. 1962-től a Hidromechanikai főo., igazgatója, a Hidraulikai Laboratórium vezetője, majd a Műszaki Fejlesztési Intézetben a Vízgazdálkodási K+F tervezés koordinátora, osztályvezetője. Később a VITUKI külföldi kutató-tanácsadó tevékenységét szervezi 1986 évi nyugdíjba meneteléig. Főbb munkaterületei: a modellkísérletek (Tisza II., Nagymaros stb.), áramlási és szivárgási vizsgálatok, víz- és szennyvíztisztító berendezések stb. Szakirodalmi munkássága keretében több mint 150 dolgozat, egyetemi jegyzet, cikk látott napvilágot, több, idegen nyelven is. Sokszor járt külföldön, hosszabb ideig tartózkodott Angliában és Franciaországban. Több nemzetközi tudományos szervezet munkájában vett részt. Az MHT Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztályának vezetőségi tagja, a Vitális S. Szakirodalmi nívódíj bíráló bizottságának alapító tagja, a Tisztújító Közgyűlések egyik szervezője. (PJ.e. 1971, Tt. 1993)

HARTYÁNYI LÁSZLÓ (Szarvas, 1911.- Szarvas, 1978. IX. 11.) oki. mérnök. Először mélyépítési kivitelezésben dolgozik, 1945-47: Kőszeg városi mérnöke.

1947-től a Szarvasi Öntözési Kutatóintézetben kutató, osztályvezető, igazgatóhelyettes. 1971-ben ment nyugdíjba. Főbb munkaterületei: terep- és vízrendezés, öntözés, vízháztartási mérleg, talaj-, víz- és szivárgási viszonyok. Tanára volt a Szarvasi Agrártudományi Főiskolának. Publikált 5 szakkönyvet, 6 főiskolai jegyzetet és közel 10 szakcikket. (KJ.e. 1961, Tt. 1974)

HASZPRA OTTÓ (Budapest, 1928. IX. 11.) oki. mérnök, a műszaki tud. kandidátusa (1966), doktora (1973), az MTA tagja,

89