Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)

A társasági kitüntetések és elismerések névadói

A TÁRSASÁGI KITÜNTETÉSEK ÉS ELISMERÉSEK NÉVADÓI

BOGDÁNFY ÖDÖN

mérnök, a vízügyi szolgálat egyik neves vezetője.

Az erdélyi Tordán született 1863. december 18-án. Mérnöki tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, és 1885-ben szerzett diplomát. Az állami vízügyi szolgálatba

1890-ben lépett. Harmincévesen lett a Műegyetemen a hidrológia magántanára, 1893-tól az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa. 1916-tól a budapesti Kultúrmérnöki Hivatal vezetője és a Műegyetemen címzetes rendkívüli tanár. Az első világháború alatt a szolgálat egyik vezető egyénisége, a mérnökök társadalmi mozgalmának élenjárója. A háború utáni forradalmi időszakban a Földművelésügyi Minisztérium, majd a Földművelésügyi Népbiztosság felügyelete alá tartozó Országos Vízépítési Igazgatóság vezetője. Vezetése alatt készült az ország egyik első átfogó vízügyi programja. Nevéhez kapcsolódik az árvizek előrejelzésének megszervezése. 1911-től 1916-ig a Vízügyi Közlemények szerkesztője. Sokoldalú szakirodalmi tevékenységével a vízépítés és a hidrológia legkorszerűbb eredményeit közvetítette és fejlesztette tovább. Budapesten 1944. március 13-án, életének 81. évében hunyt el. Földi maradványai a Farkasréti temetőben nyugszanak.

Kimagasló tudományos-szakirodalmi munkásságát tükröző művek közül említhetők: Hidrológia (1902), Hidraulika (1904), A természetes vízfolyások hidraulikája I—II. (1906), A Duna és Tisza közötti csatorna (1907), A vízerő (Mérnöki kézikönyv I—II. 1914), Az Alföld hidrológiája. Vízi munkálatok az Alföldön (Debrecen, 1925).

DR. DALMADY ZOLTÁN

orvos, a magyar tudományos balneológia úttörője, a jelenlegi balneológus nemzedék szellemi atyja.

1880-ban Budapesten született, és ugyanitt halt meg 1934-ben. Tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1902-ben avatták orvosdoktorrá. 1912-ben a budapesti egyetem magántanára lett a fizikális gyógymódok, orvosi éghajlattan, fürdőtan és ásványvíztan tárgykörben. 1928-ban egyetemi címzetes rendkívüli tanári címet kapott.

Mint az I. sz. belgyógyászati klinika fiatal tanársegéde, lett Ótátrafüred fürdőorvosa, ahol a klímahatások mellett a szénsavas források élettani hatásának tanulmányozásával foglalkozott. Erre vonatkozó tanulmányai a külföldi szakirodalomban is elismerést arattak.

35