Marczell Ferenc (szerk.): A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917–2000 (MHT, Budapest, 2000)
A társasági kitüntetések és elismerések névadói
A belgyógyászat gyakorlati művelése közben a fizikai gyógymódok alapvető kérdései, élettani összefüggései érdekelték, és az elekroterápia,, termoterápia és orvosi klimatológia alapjelenségein kívül a balneoterápia elemei is foglalkoztatták. így született meg tanulmánya az ásványvizek hidrogénszuperoxid bontóképességéről és javaslata az ásványvizek vegyi összetételének grafikus ábrázolására. Az első világháborúban hosszú időn át vezette a budapesti Császár fürdőben létesített hadirokkant kórházat. Ebből az időből származó munkái a harctéri sérülések balneo-fizikoterápiájával foglalkoznak. A magyar gyógyvizek felhasználásának meggyőződéses apostola volt, így az ő tollából jelent meg a Hidrológiai Közlönyben az akkor feltárt hajdúszoboszlói gyógyvíz első orvosi méltatása. Fontos szerepet játszott a Nemzetközi Orvosi Hidrológiai Társaság 1929-ben Budapesten megtartott kongresszusának megszervezésében. Társaságunk munkaterületéhez való közeli viszonyát az 1934-ben a Hidrológiai Közlönyben „A balneológia és hidrológia kapcsolatáról” megjelent munkája mutatja. DR. ENTZ GÉZA neves magyar zoológus, hidrológus. Kolozsváron született 1875. május 30-án. Tanulmányait a kolozsvári és budapesti egyetemeken végezte, 1902-ben bölcsészdoktorátust szerzett, majd 1907-ben protisz- tológiából egyetemi magántanár lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1910-ben levelező tagjává, 1932-ben rendes tagjává választotta. 1898-tól a növénytani, 1905-től az állattani tanszék tanársegédje, asszisztense, végül adjunktusa volt. 1913-tól az Erzsébet polgári iskolai tanárképzőn a biológia tanára. 1920-ban Utrechtbe ment, ahol az egyetemen tanársegéd, majd konzervátor, végül egyetemi tanár volt. 1929. évi hazatérése után a tihanyi Biológiai Kutatóintézet igazgatója. 1932-től a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának igazgatója. 1934-ben lett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem nyilvános rendes tanára. Az általános biológia és az általános állattan számos kérdésével foglalkozott. Neki és munkatársainak köszönhető a Balaton vízi életének részletes hidrobiológiái vizsgálatai megindítása. Számos írása és cikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Budapesten hunyt el 1934. február 21-én. Főbb művei közül kiemelhetők: Elet a tengerben (Soós Lajossal Bp. 1931), Az ostor és a protoplasma növekedéséről (Bp. 1934), A Balaton élete (Sebestyén Olgával Bp. 1942). DR. FODOR JÓZSEF orvos, a közegészségügy világviszonylatában is kiemelkedő úttörő harcosa, a budapesti egyetem közegészségtani tanszékének megalapítója. 1843-ban, a Somogy megyei Lakócsán született, és 1901-ben, 57 éves korában halt meg Budapesten. Életpályájának fontosabb állomásai a következők: Egyetemi tanulmányait Bécsben és Pesten végezte. 1865-ben avatták orvosdoktorrá a pesti egyetemen és már 36
