Magyarország vízvidékeinek hidrológiai viszonyai (VITUKI, Budapest, 1965)
II. A Kisalföld és az Alpokalja vízrajza - a) A felszíni vizek
ságot, mert a talajvíz leszállása esetén a növényzet kisül, és a tőzeg is könnyen meggyulladhat. Ezért a talajvíz leszállása ellen a Hanság-csa- tomán 2 duzzasztót építettek (ebből ma csak egy van üzemben). További 2 duzzasztó van a felső Rábcán is. Ezek a talajvízszint tartásán kívül csatornahálózat segítségével bőséges öntözővízzel látják el a Hanságot. A talajvíz a Mosoni-Duna felől kap táplálást. Az áramlás iránya déli, az alsó részen DK-nek, Győr irányába fordul. Az áramló talajvíz meny- nyisége 1 km szélességére vonatkoztatva 0,02—0,13 m3/s-ra tehető. D-i irányból szintén esik a talajvíztükör a Rábca völgye felé. A Kisalföld altalajában a helyenként elég vékony fedőréteg alatt tekintélyes, több 100 m vastagságú negyedkori kavicsmedence van, mely a Duna ősének a hordalékkúpjaként keletkezett és ma is a Dunából kapja vízutánpótlását. Ebbe a kiapadhatatlan kavicsrétegbe mélyesz- tett csőkútrendszerrel oldják meg legújabban nagy sikerrel a Hanság jó minőségű vízzel való öntözését. Megemlítjük végül, hogy ellentétben a Kisalföld többi f oly ójával, a Rábca vize, minthogy tőzeges, lápos területről származik, viszonylag meleg. A folyó alsó szakasza nehezen fagy be. 5. A MARCAL A Marcal völgye a vízgyűjtőjéhez képest széles és végig egyenletes (kb. 30 cm/km) esésű. Jobboldali mellékfolyója a nála jóval nagyobb Torna. A Marcal Várkesző körül néhány km-re megközelíti a Rába völgyét és innen kb. párhuzamosan fut egészen Győr közelében levő torkolatáig. A Marcal torkolatát két ízben is feljebb helyezték, jelenleg a Rába 10,5 km szelvényében van. A Torna torkolata alatt Nagykamondnál vízosztó zsilip juttatja a vizet a völgy két szélén levő 45 km hosszú Vas megyei és a 30 km hosszú Veszprém megyei csatornákkal, amelyek le- csapolási és öntözési célt szolgálnak. A 30-as években a Marcal medrét jelentősen bővítették, és az alsó 18 km szakaszát árvédelmi töltésekkel látták el Mórichidáig. A balparton 17,8 km, a jobbparton pedig 7,6 km töltés épült. A meder fenékszélessége legalul 11,Ö, feljebb 6,0 m. A Marcal 10 éves gyakorisága árvízhozama 110 m3/s. Mivel a bővített meder a Torna torkolattól Mórichidáig kiöntés nélkül csak 31,5 m3/s víz levezetésére alkalmas, az árvizek itt szétterülnek a völgybe. A Marcal jellemző adatai Mórichidára (1941—1958. évekről) KQ 0,33 m3/s, KÖQ 7,3 m3/s, NQ = 122,0 m3/s. 6. A LAJTA A bécsújhelyi medencében a Schwarza és Pitten folyók egyesülése alatt kapja a Lajta nevet, völgye szétterül, a folyó esése csökken. A Lajta hegységtől északra fordulva a folyó kb. 7 km-re megközelíti a Dunát s vele párhuzamosan futva a Porta Hungarica-n át lép be a Kis74
