Magyarország hidrológiai atlasza. IV. sorozat, Állóvizek. Magyarország állóvizeinek katasztere (VITUKI, Budapest, 1962)
Előszó
ELŐSZÓ Magyarország területén kereken 1200 jelentékenyebb (0,5 ha-nál nagyobb) állóvíz van, amelyeknek együttes vízfelülete 888 km2, átlagos vízkészletük mintegy 3 milliárd m3. A három nagy tó — a Balaton, a Fertő, és a Velencei tó — hosszú idő óta számottevő tényezője az ország vízgazdálkodásának. A helyi vizek fokozottabb kihasználására törekedve, egyre inkább előtérbe kerülnek a kisebb állóvizekkel (halastavakkal, tározómedencékkel, a folyók holtágaival, a nagyobb bányagödrökkel) kapcsolatos lehetőségek is. Az állóvizek hasznosításának hidrológiai alapjait kivánja megteremteni, illetve fejleszteni a Hidrológiai Atlasz új, IV. sorozata. A sorozatnak ebben az első füzetében az állóvizek számbavételének eredményét, az országos állóvíz-katasztert adjuk közre. A számbavétel az 1951. évi állapotot tükröző 1:25 000 méretarányú térképlapok alapján készült. A kiadvány gerince tehát a II. táblázat, amely összefoglalja valamennyi 0,5 ha-nál nagyobb állóvíz térképi adatait. A további táblázatok lényegében ennek a táblázatnak a használatát könnyítik meg, különböző szempontok szerint összeállított név- és földrajzi mutatókkal. Az ábraanyag területi áttekintést nyújt, ill. néhány állóvíz részletesebb helyi adatait foglalja össze. Az 1951. évi térképek alapján összeállított katasztert igyekeztünk kiegészíteni az utolsó 10 évben bekövetkezett főbb változásokkal (lásd a 6. mellékletet és a IX. táolázatot). Ezen a helyen is köszönetét mondok dr. Fóris Gyulának, az Országos Vízügyi Főigazgatóság csoportvezető főmérnökének, Szokolay Sándornak, a Kavicsbánya Vállalat osztályvezetőjének és Kárpáti Gábornak, a Külszíni Szénbányászati Tröszt osztályvezetőjének az újabb halastavakig, kavicsgödrökre és külszíni bányagödrökre vonatkozó adatok rendelkezésre bocsátásáért, Puszta Erzsébetnek, a Vízügyi Tervező Iroda mérnökének pedig a kiadvány lektorálásáért. Az 1951. óta hekövetkezett változásoknak esetenkénti helyszíni bejárással történő megállapítását a munka keretei nem tették lehetővé. Nyilvánvalóan lesznek tehát helyek és esetek, amelyekben a kataszter adatai elavultnak hiányosnak fognak mutatkozni, illetve bizonyos idő múlva elkerülhetetlenül azzá fognak válni. Munkánkat nagyban támogatná, ha a kiadvány használói ilyen észrevételeiket és adataikat folyamatosan eljuttatnák az Intézethez, hogy néhány év múlva egy pótfüzet összeállításával teljesebbé és időtállóbbá tehessük a kataszter anyagát. A sorozat 2. füzetében a mocsarak és az időszakonként rendszeresen vízzel borított területek kataszterének közreadását irányoztuk elő. A továbbiakban az állóvizek és a vizenyős területek hidrológiai viszonyainak feltárásához nyújtanának adatokat és számítási segédleteket (vízmérleg, vízjárás, hőmérsékleti és jégviszonyok, kémiai és biológiai viszonyok, feliszapolódás). A kiadvány az Intézet IV. osztályán (osztályvezető dr. techn. Lászlóffy Woldemár) dr. Szesztay Károly tud. főmunkatárs közvetlen irányításával készült. A térképes adatgyűjtés nagy gondosságot és figyelmet kívánó munkáját és a táblázatok összeállítását Szántó Dánielné vez. technikus végezte. A IX. táblázat és a 6. melléklet anyagát Szöllösi Nagy Klotíld gyűjtötte össze. A rajzi rész Petrus Attiláné, a leírás Radnai Imréné munkája. Budapest, 1962. július. STELCZER KÁROLY igazgató. 5
