Magyarország hidrológiai atlasza. IV. sorozat, Állóvizek 2. Magyarország vizenyős területeinek katasztere (VITUKI, Budapest, 1965)

Bevezetés - A térképi munka és a törzskönyv

A nyilvántartásba a térképlapokon jelölt minden vizenyős területet besorol­tunk, amelynek kiterjedése nagyobb 5 hektárnál (a térkép méretarányában kereken 1 öné­nél). Ezzel az alsó határértékkel biztosítottnak tekinthető egyrészt, hogy a nyilvántar­tásba minden gyakorlati szempontból számottevő terület bekerül, másrészt, hogy a számba- venni kivánt területek a térképen feltétlenül jelölhetőek és viszonylag könnyen fellelhe­tőek legyenek. Az adatfeldolgozás 1962-6J-ban, összesen mintegy Iá- hónap alatt készült el. Az ország területét felölelő 1126 térképlap átvizsgáláséval megállapított adatokat az I« táblázatban csatolt törzskönyv foglalja össze. Az egyes vizenyős területek törzsszámát (2001-3824) a térképlapoknak a fel­dolgozás földrajzi sorrendje szerinti egymásutánja szabta meg. A lapokat nyugatról kelet felé és északról dél felé haladva vettük sorra, előbb a Dunántúlra, majd ugyanilyen sor­rendben a Dunától keletre eső területekre vonatkozóan. A 2001-től kezdődő számozást azért választottuk, hogy az állóvizekkel együttes felhasználás esetiben azonos törzsszém ne forduljon elő (az állóvizek törzsszámai 1-től 1169-ig terjednek). A "Megnevezés rovatban a ritkáin előforduló vízrajzi megnevezésen kivül a szóbanforgó vizenyős területhez legközelebbi községet, továbbá a megközelítésre, illetve a községhez viszonyított helyzetre utaló néhány szót találunk (pl. a közeli puszta neve). Természetesen előfordulhat, hogy valamely vizenyős terület közigazgatásilag nem a legkö­zelebbi községhez tartozik, ezt azonban - a községhatárok bejelölésének hiányában - a térképről nem lehet megállapítani. Ebben a rovatban utaltunk a vizenyős területhez csat­lakozó, illetve az általa körülfogott esetleges állóvízre is, az állóvíz-kataszter megfe­lelő törzsszáimának megadásával. Itt utaltunk a közvetlenül csatlakozó vizenyős területek törzsszámára is. A számbavett terület pontos helyét a 6. és 7* rovatban tlzed-peronyi pontos­sággal megadott földrajzi koordináták jelölik meg. A koordináták a vizenyős terület kö­zéppontjáéra (pontosabban a befoglaló mértani idom középpontjára) vonatkoznak. A tized- peronyi pontosság nyugat-keleti irányban mintegy 125 m-t, észak-déli irányban 184 m-t je­lent. Valamely kiválasztott terület pontos beazonosításához, illetve helyszíni felkeresé­séhez természetesen szükség van a 8. oszlopban megadott térképlapra is. A vizenyős terület jellegének megadása (3. rovat) a fentebb már hivatkozott ábra 5 betü-osöpörtja és 7 számcsoportja szerint történt, amelyek a terület vízviszonyait és növényzeti viszonyait jelölik meg. Ugyanazon a területen általában többféle járhatósá- gu, illetve növényzetű részletek fordulnak elő, amelyeknek jeleit a 3* rovatban a részte­rületek nagyság szerinti sorrendjében adtuk meg. A jellegbeli megkülönböztetés bizonyta - lansága és változékonysága miatt a 3« oszlopban csak azokat a részterületeket soroltuk fel, amelyeknek kiterjedése meghaladja a teljes terület 20-25 %-át. Az egyes vizenyő.s területek, illetve terület-részek kiterjedését a befoglaló illetve kiegyenlítő sokszögek méretei alapján, számítással állapítottuk meg. Az igy vég­zett térképi területmeghatározás mintegy 3-5 %-os számítás-technikai hibájánál lényegesen nagyobbak a határvonal helyszíni megállapításából és a jelkulcs szerinti ábrázolásból adódó bizonytalanságok. A vizenyős területeket a mélyedések és lapályok közötti kisebb-nagyobb te­repemelkedések (hátak, bucka-sorok) egymástól többé-kevésbé különálló foltokra bontják Ha ezek a foltok egymáshoz közvetlenül csatlakoznak (nincs közöttük mezőgazdaságilag mü­veit földsáv, közút, vasút, vagy más határozott határvonal) , a kataszterbe közös törzs számon vettük fel őket, és foltszerű elhelyezkedésükre a különállónak tekinthető rész­területeik számának megadásával utaltunk (5. rovat). Ugyanakkor a kataszter használatá-- nak és az adatok helyszíni beazonositásának érdekében célszerűnek látszott a nagykiter- jedésü (1,5-2 km-t meghaladó főméretű) vizenyős területek több törzsszámra való felbontá­sa, amit az áthaladó természetes, vagy mesterséges határvonalak (dombvonulat, utak, vas utak, árvédelmi töltések stb.) általában lehetővé, illetve szükségessé is tettek. A szom­szédos, illetve földrajzilag összefüggőnek tekinthető nagy kiterjedésű vizenyős területek együttes áttekintését a IV. táblázat teszi lehetővé, amelyben a több törzsszámon nyilván­tartott területek összegének nagyság szerinti sorrendjében vannak osoportositva a 100 ha-t meghaladó mocsaras területek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom