Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)

2. A VÍZFOLYÁSOK

Legkorábban nov. 17-én fagytak be folyóink (1908-ban a Tisza tisza- becsi, vásárosnaményi, tiszafüredi és szolnoki észlelője jelentette, hogy beállt a folyó), de 10%-nál nagyobb gyakorisággal a Tiszántúl vizein kb. dec. 10-étől, a Dunántúlon dec. 20-ától számíthatunk a befagyásra.

e) A jég felszakadásának átlagos időpontja átlag egy héttel előzi meg a vizek teljes kitisztulását. A Dunántúl déli részén febr. 2 és 11, a délkeleti vizeken febr. 7 és 16 közé esik, az északnyugati tájon febr. 11—19, északon és északkeleten febr. 5—23.

Kivételesen előfordult, hogy még ápr. 1-én is álló jeget észleltek (Marcal, Marcaltő, 1942), de márc. 1-e után már ritkán borítja vizeinket összefüggő jégtakaró.

/) A jeges napok átlagos száma a legnagyobb a Tiszán és az ország északkeleti részén: 50—63, valamivel kisebb a délkeleti vizeken: 45—52, és tovább csökken a Dunántúlon, ahol északon 27—44, délen 27—30.

Kemény teleken a Tiszán 120 napnál is tovább tart a jeges időszak (1908/09-ben Tokajnál 124, Tiszafüreden 121 nap). 90—100 nap körül van a maximum az északnyugati és délkeleti vizeken, és 71—84 nap az ország legenyhébb déldunántúli részén.

g) A befagyás tartama az ország északi és északkeleti részén átlag 36—52 nap, délkeleten 40—43, északnyugaton 24—41, délnyugaton 20—29 nap.

A legtartósabbnak 1908/09-ben és 1921/22-ben bizonyult a jégtakaró. Az előbbi télen Tiszafürednél 109 napig, az utóbbin Tokajnál 100 napig álott a jég. Az ország északi és északkeleti részein 75—100, nyugaton és délkeleten 82—90 és délnyugaton 51—68 napon át borította jégpáncél a vízfolyásokat.

h) Az éghajlati különbségek a jégelőfordulás átlagos gyakoriságában is kifejezésre jutnak. Az északi, keleti és északnyugati vizek ugyanis az évek 87—100%-ában, a délnyugatiak csak 60—-75%-ában fagynak be. Magának a Tiszának a felső szakasza az évek 82—90%-ában, az alsó szakasza 77—87%-ában áll be. Teljesen jégmentes évek nem fordulnak elő, de természetesen tudnunk kell, hogy a statisztika szempontjából az egyetlen napig tartó vékony parti jég is jégelőfordulásnak számít.

i) A télen belüli eloszlása tekintetében leggyakoribb a jégelőfordulás a Tiszán és a Tiszántúlon január 11. és 20. közt (70—93, átlag 80%), a Dunántúlon viszont jan. 26. és 30. közt (47—80, átlag 59%). A befagyás gyakoriságának maximuma természetesen a fenti időpontoknál kissé későbbre esik. A jan, 16—25 közti napokra a Tiszántúl déli részén (58—76, átlag 65%), jan. 26—30-ra az északi és északkeleti országrészen (61—85, átlag 70%) és a Dél-Dunántúlon (30—78, átlag 48%-kal). Az ország északnyugati vízfolyásait leggyakrabban jan. 21. és 25. közt borítja jégpáncél (45—71, átlag 53%) és az Alsó-Tiszát jan. 31. és febr. 4. közt (62—80, átlag 68%).

66