Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)

2. A VÍZFOLYÁSOK

nyivel növelik a befogadó vízhozamát, hanem azt is, hogy hogyan aránylik a hozamuk a beömlésnél a Dunáéhoz, vagyis milyen az adott helyen a viszonylagos súlyuk.

Mindenekelőtt élesen kidomborodik a Felső-Duna jobbparti mellékfolyóinak döntő szerepe a folyam vízjárásának alakulásában. Az ország határán belépő Duna hozamának 85%-a az alpi mellékvizekből ered. Pedig az 1. ábra világosan mutatja, hogy a szelvényhez tartozó vízgyűjtő- területen csaknem egyenlő arányban osztoznak a bal- és jobbparti mellékvizek.

24. ábra. A sokévi középvízhozam és a közepes kisvízhozam viszonya a vízgyűjtő- terület függvényében a magyarországi vízfolyásokon. (1 = az átlagos értékek

tartománya, 2 — karsztos vagy kavicsban, durva homokban gazdag vízgyűjtőjű vízfolyások tartománya, 3 = a legkedvezőtlenebb szélső értékek. Az 1. és 2. tartományon belül a felszíni lefolyást mérséklő körülmények között — áteresztő talaj, enyhe lejtők, erdőborítás stb. — az állagnál inkább kisebb, ellenkező esetben az átlagnál nagyobb a viszonyszám. A vízgyűjtőre jellemző átlagos fajlagos lefolyás (Köq) ismeretében leolvasható az ábráról, hogy rendszeresen visszatérő jelenség-e a vízfolyás kiszáradása. Gyakorlatilag száraznak vettük a medret, ha a vízhozam

0.5 l/s alá száll)

47