Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)

ELŐSZÓ

Előszó

Ez a kiadvány felszíni vizeink természetének, életműködésének és a társadalmi igényekkel való kölcsönhatásának első, rövid áttekintése. Anyaga a magyar hidrológiai kutatás jelentős szakaszát reprezentálja.

Az ember kapcsolata a vízzel, életének egyik legfontosabb feltételével, hazánkban a legújabb korban vált társadalmi jelentőségűvé. A nagy vízügyi munkálatok előkészítése céljából a XVIII. században kezdődött folyóvizeink feltérképezése, majd a XIX. század elejétől rendszeres és egyre behatóbb megfigyelésük: vízjárásuk törvényszerűségeinek feltárása, valamint a vízgazdálkodási beavatkozások feltételeinek és következményeinek tudományos kimunkálása végett. Ez a tevékenység 1886- tól az akkori Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályának felállításával vált intézményessé, majd az első világháborút követő megtorpanás után 1952-től a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet megszervezésével ugrásszerűen kiterebélyesedett, sőt rövidesen a nemzetközi élvonalba tört.

A rohamos fejlődésbe lendült vízgazdálkodás számos alapvető hidrológiai problémát vetett fel. A tornyosuló feladatok megoldása a nagyobb inzfolyások több évtizedre visszanyúló megfigyelési adataira és a külföldi szakirodalomra támaszkodva, a természetföldrajzi szemlélet érvényre juttatásával: a részletnek az egészhez, az általánoshoz viszonyításával sikerült. A hidrológiai hasonlóság elvének alkalmazása és a nagyból a kicsi felé haladás a gyakorlatban igen eredményesnek bizonyult: lehetővé teszi, hogy szinte bármely konkrét hidrológiai kérdésre a hazai felszíni vízviszonyokból, illetve az egy-egy vízfolyásról kialakított átfogó képből kiindulva durva hibától és ellentmondástól mentes, közelítő megoldást találjunk.

3