Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés
3 . Felszíni vízrendezés és vízelvezetés távolítani a lefolyási akadályokat. Ugyanígy fel kell számolni az engedély nélkül létesített áttöltéseket, amelyeket a mederben az átjárás érdekében földből készítettek. A csatornák vízszállítása növelhető, és ugyanakkor a felsőbb szakaszokon kialakult magas vízállások csökkenthetők esésnövelő szivattyúzás alkalmazásával. Ennek érdekében célszerűen valamelyik műtárgynál a medret elzáiják, és a gravitációs lefolyást szivattyúzással segítik. A szivattyútelepes belvízrendszereknél a szivattyúkat a károk és költségek figyelem- bevételével üzemeltetik, melynek megállapítása bizonyos kompromisszumok alapján történik. Azokon a helyeken, ahol nincsenek kiépített szivattyútelepek, és ritkán kell vizei emelni, ott hordozható szivattyúkat kell üzembe állítani. b) A levezetendő vízmennyiség csökkentése A levezetendő vízmennyiség csökkentésének két változata van: — vízátvezetés más vízrendszerbe; — vízvisszatartás (tározás) a rendszeren belül. A belvízvédekezés során nagy jelentősége van a vízkormányzásnak melyhez a hálózat megfelelő pontjain műtárgyak (zsilipek, tiltok) szükségesek, hogy a levezetendő víz- mennyiségek különböző irányokba legyenek terelhetők. Előnyös, ha egyes csatornaszakaszokon két irányú vízvezetési lehetőség is biztosított, ezeket a szakaszokat a köznyelv árapasztó csatornának nevezi. A belvízgazdálkodás, és, a belvízvédelem egyik alapvető feltétele, hogy a lefolyó víz- mennyiségek fogadására rpé'gfélelő tározók álljanak rendelkezésre. Ezek segítségével a tározóit vízmennyiség hasznosítható, vagy esetleg hasznosítás nélkül levezethető a belvízcsúcsok levonulása után. c) Belvízkárok minimalizálása Amennyiben a terület a belvízi elöntésektől semmiképpen nem menthető meg, akkor a védekezés fo feladata, hogy. a keletkező károk a legkisebbre korlátozódjanak. Mindenekelőtt a települések víztelenítése a legfontosabb, még olyan áron is, hogy ehelyett jelentős mezőgazdasági területek kerülnek elöntésre. A településeken belüli elöntések értékben ki nem fejezhető egészségügyi károsodásokat is okozhatnak. Az elsősorban védendő létesítmények közé tartoznak a közlekedési utak és müvek is. A létesítményi károkon túlmenően a közlekedési korlátozások, terelőutak, a személy- és áruszállítás kiesése nehezen felmérhető, jelentős károkkal jár. A mezőgazdasági területek mentesítési sorrendje az adott évi vetéstervtől és az évszaktól függ. Általános szabály az, hogy előbb kell mentesíteni a szántóterületeket, majd ezt követően a rét- és legelőkultúrákat. Előfordul, hogy a helyi igények ettől eltérő ütemet indokolnak. A szántóterületeken belül a hazánkban leggyakrabban előforduló tavaszi (hóolvadásos) belvíznél először az őszi gabonavetéseket, majd az évelő takarmányokat, végül a vetésre előkészített őszi szántásokat, illetve még szántatlan területeket kell mentesíteni. Nyári-őszi belvizeknél a mentesítési sorrendet a várható károk mérlegelésével általában egyedileg határozzák meg. d) Mentés, kitelepítés Amennyiben lakott területek, gazdasági épületek, állattartó telepek belvízi elöntését semmiképpen sem sikerül elkerülni, akkor a belvízvédekezés keretében gondoskodni kell a lakosság, az állatállomány és az ingóságok veszélyeztetés nélküli területre való ideiglenes áttelepítéséről. 66 ©Phare Program HU-94.05
