Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés Ugyancsak átereszt (táblabejárót) kell elhelyezni a táblákat elválasztó csatornákon is a munkagépek átjárásának biztosítására, ha közöttük más úton közlekedni nem lehet. Az áteresz hossza rendszerint 8-12 m között változik, táblabejárók esetén általában a nagyobb méret szükséges, mert a munkagépek üzem közben szélesebbek. Az átereszeket lehetőleg hosszú egyenes csatornaszakaszon kell elhelyezni, küszöbszintjük a csatorna fenékszintjével egyezzék meg, hosszirányú esésük legfeljebb 5% legyen. Az eltérő vízszínű csatornák csatlakozásánál a torkolati csőátereszt bukóval együtt kell megépítem. A műtárgyak felett teherelosztási célból megfelelő földtakarást kell biztosítani. Különösen nagyobb csatornák esetén még iker műtárgyakkal sem lehet megfelelően biztosítani a levezetést. Ilyen esetben hidakat célszerű építeni, ez azért is előnyös, mert (a kerethidat kivéve) később is mód van a fenékvonal esetleges süllyesztésére. Az átereszek hidraulikai ellenőrzését 2%-os valószínűségű vízhozamra végezzük, mert ezek későbbi bővítése lényegesen bonyolultabb. A műtárgy méreteit úgy kell megválasztanunk, hogy a csatorna esésétől függően a visszaduzzasztásuk ne haladja meg a 3-7 cm-t. Irányelvekben megfogalmazott követelmény, hogy kör keresztmetszetnél a minimális átmérő legalább 0,6 m legyen, négyszögszelvénynél pedig a műtárgy kisebbik mérete legalább 0,8 m. Ezek a méretek, különösen alacsonyabb rendű csatornáknál és magánterületeknél általában nem tarthatók meg, ilyen helyeken például egy táblabejárónál 0,3 m-es átmérőjű betoncsőt alkalmaznak, ha ez egyébként hidraulikai szempontból megfelel. Az átereszek visszaduzzasztásának ellenőrzésére, amennyiben az áteresz hossza nem haladja meg a 10-15 m-t, a 16. ábrán látható közelítő hidraulikai számításon alapuló nomogramot használhatjuk. r 5. példa. Áteresz hidraulikai ellenőrzése Adott a 13. ábrán látható 1.1. jelű csatorna, a 4. példában szereplő Qm2 = 243,6 1/s torkolati vízhozammal. Végezzük el a csatorna torkolati szelvényébe tervezett áteresz hidraulikai ellenőrzését, figyelembe véve, hogy a műtárgyaknál nem a 10%-os, hanem a 2%-os valószínűségű vízhozam a mértékadó. További kiindulási adatok: az áteresz p vízhozam tényezője kb. 0,75; a megengedett visszaduzzasztás max. 5,0 cm. Megoldás: A 2%-os valószínűségű mértékadó vízhozamot a 10%-osból a 7. táblázatból vett szorzótényező segítségével becsülhetjük. A táblázat szerint a szorzótényező 1,45, vagyis a Q2% = 1,45 • 243,6 = 353 1/s. A hidraulikai ellenőrzést a 16. ábra segítségével végezzük el. A nomogramról leolvasható, hogy 0 0,80 m csőáteresz esetén a levonulási vízmélység 0,55 m és 0 0,90 m csőátereszné pedig 0,45 m. megépítésre a kisebb átmérőjű javasolt, de természetesen a nagyobb szelvényű is megfelelő, de a túlméretezés miatt kevésbé gazdaságos. p Átemelők és szivattyútelepek Ahol a gravitációs víztovábbítás vagy levezetés a befogadó magas vízszintje miatt nem lehetséges, ott gépi vízemelést, azaz szivattyúkat alkalmazunk. Szivattyútelepet általában 1,5-2,0 m3/s-nál nagyobb vízhozamnál, megfelelően nagy kihasználási óraszám (minimum évi 200 óra üzem) esetén építünk. Ennél kisebb vízhozamoknál automatikus üzemű belvízi átemelő telep vagy ideiglenes szivattyúállás létesítése célszerű. A szivattyútelep egy-egy gépegysége legalább 0,5 m3/s vízhozamot tudjon továbbítani, mert ellenkező esetben túl sok szivattyút és automatika-rendszert kell beépíteni, amelyek az amúgy is költséges műtárgy árát tovább növelnék. A belvízi szivattyútelepek gépegységeinek száma általában 2-4 db között változik Ez lehetővé teszi a szivattyútelep szimmetrikus kialakítását, illetve 3 gépegység alkalmazását akkor, ha a szivattyútelepen keresztül nincs gravitációs átvezetés A belvízátemelő szivattyútelepeken általában — az azonos szerelvényezés és alkatrész ellátás érdekében — azonos típusú és nagyságú szivattyúkat alkalmaznak. Ez a megoldás azonban hidraulikai szempontból nem mindig előnyös, mert így az azonos teljesítményű szivattyúk miatt, a csatornák változó vízhozamához viszonylag nehezen lehet igazodni ©Phare Program HU-94.05 57
