Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
2. A hazai síkvidéki vízrendezés fejlődéstörténete
2. A hazai síkvidéki vízrendezés fejlődéstörténete a lecsapolt talajok termőképességét fokozatosan a mezőségi talajokat megközelítő szintre javították; az egykor gyéren lakott és ökológiailag gyenge- vagy közepes értékű tájakat értékesebbé, sőt sok helyen különleges értékű kultúrtájjá, sőt természetvédelmi tájjá fejlesztették. Ilyen fejlesztő munkák, illetve mai kifejezéssel élve programok és projektek (pl. Alföld program) napjainkban is folynak. A magyar vízrendezési munkák területi kiterjedésük alapján — a hollandiai és USA- beli munkákat követően — a harmadik helyet foglalják el a világon. A vízimunkák méreteit mutatja, hogy ma Magyarország területének egynegyede, 23 ezer km2, a folyók árvízszintjénél mélyebben, ún. mentesített ártéren fekszik. A védett árterületeken 700 település van, ahol az ország lakosságának fele él. Itt van a mezőgazdaságilag hasznosított földek egyhar- mada, a természetvédelmi területek, illetve nemzeti parkok kétötöde. A mentesített területen található a vasutak 32%-a, a közutaknak pedig 15%-a. Az árvízi művekkel védett nemzeti vagyon, illetve az itt termelt nemzeti jövedelem 30%-ot tesz ki. A vízrendezés és vízhasznosítás Széchenyi szerint: „ A vízbajok megszüntetésének természetes sorrendje, a szabályozással egybekötött ármentesítés és az azt követő lecsapolás, amiket utána az öntözésnek kell betetőznie ". Az így megfogalmazott gondolat máig aktuális törekvése a magyar vízgazdálkodásnak, de részben adóssága is, különösen ami a vízzel való ellátást illeti. A lefolyás, pontosabban az országon átfolyó évi vízmennyiség vízbő években 200 km3, száraz években 60 km3. Az évi vízfelhasználások 2,5-3 km'-t azaz 2,5-3 milliárd m3-t tesznek ki. Különösen az Alföld éghajlatára jellemzőek az esős és szélsőségesen száraz évek ahol két-három esős évre hét-nyolc száraz esztendő jut, melyből kettő-három aszályos. Aszályos időszakokban a vízhiány okoz óriási károkat, például terméscsökkenést a mező- gazdaságban, de a kedvezőtlen mikroklíma igénybe veszi az egészségünket és a környezetünk élővilágát is. A Széchenyitől fentebb idézett célkitűzés szellemének megfelelően a vízrendezést fokozatosan a vízhasznosítási munkákkal együtt fejlesztik, mely utóbbira jegyzet témájának megfelelően csak utalni tudunk. A Tisza magyar szakaszán a Tiszalöknél és Kiskörénél duzzasztó müvek és a hozzájuk tartozó tározók, szabályozó zsilipek, főcsatornák, szivattyútelepek stb. épültek. E müvek főleg a vízhasznosítást: öntözést, víziúthálózat fejlesztést, vízellátást, energiatermelést stb. szolgálják. A síkvidéki víztározók és árvízvédelmi szükségtározók össz-térfogata meghaladja a 400 millió m3-t. A vízrendezés és vízhasznosítás összekapcsolásával a több mint egy évszázad alatt fokozatosan megteremtett Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszer különösen a települések és ipartelepek vízellátásában nélkülözhetetlen. Közismert a jelentősége az Alföld öntözésében, a Körös-völgy élővíz biztosításában, a természetvédelmi területek fenntartásában és az üdülésben is. 30 ©Phare Program HU-94.05
