Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
1. Általános fogalmak és meghatározások
1. Általános fogalmak és meghatározások állítsuk helyre a mérlegegyensúlyt. Ilyen víztöbblet keletkezhet a területen akkor, ha pl. csapadékosabbra fordult az időjárás, vagy akkor, ha lecsökkent a vízfogyasztás pl erdő kivágások miatt. Felismerve a víztöbblet okát, gyakran nem vízelvezetést végzünk az egyensúly helyreállítására, hanem a felhozott példának megfelelően inkább erdősítéseket (biológiai drénezést), mert ezekkel is legalább olyan mértékben (sőt gyakran jobban) csökkenthető a víztöbblet a vízgyűjtőn, mint a vízelvezetéssel Ez utóbbinak előnye még a víz hasznosítása is Azokat a munkákat, melyek célja a káros víztöbbletek kialakulásának megelőzése víz- mentesítésnek, konkrétan ár- és belvízmentesítésnek nevezzük. Az ilyen tevékenységek általában a vízgyűjtő-rendezési munkák körébe tartoznak. A példának felhozott esetből tehát láthatjuk, hogy káros víztöbblet nemcsak a bevételi elemek túlsúlyából adódhat, hanem a kivétel (fogyasztás) elégtelen, illetve megváltozóit voltából is. Ezért a vízrendezésnél a káros víztöbblet okának felderítése mindig nagyon fontos. Ha ismert az ok, akkor a vízelvezetés helyett gyakran az ok orvoslása mellett döntünk, vagy ha ez nem lehetséges, akkor is a víz helyben hasznosítását es a vízelvezetés valamilyen kombinációját használjuk. Ez, mint sokszor, sok helyen tapasztalhatjuk, arra hívja fel a figyelmet, hogy a vízrendezés és vízhasznosítás szorosan összetartozó fogalmak és szétválasztásuk csak az ismeretek csoportosítása érdekében indokolt Az összetettseg (komplexitás) más vonatkozásban is megjelenik. A vízrendezéseket általában a mezőgazda- sági növénytermesztéssel hozzák szoros kapcsolatba, ami a területi kiterjedés miatt indokolt is, de a vízrendezésnél ennél sokkal több érdeket veszünk figyelembe. A vízrendezés a szorosan vett mezőgazdasági vízgazdálkodási célokkal együtt, a következőket is szolgálja —biológiai környezet védelme és megőrzése (pl. ritka természeti értékek), — vízminőség védelem (pl. eutrofizáció mérséklése). —vízszolgáltatás (pl. kommunális- és ipari vízellátás), — rekreáció, üdülés és vízisport fejlesztés, —települési vízrendezés, —levegővédelem és mikroklíma szabályozás, —tájvédelem, egyedi tájképződmény megőrzés, talajvédelem, —természeti erőforrások hasznosítása (pl. erdőgazdaság, halászat és vadgazdálkodás), — kultúrtörténeti-, régészeti értékek, tájhoz kapcsolódó hagyományok megőrzése A tananyagban mindig felhívjuk a figyelmet a módszerek összetettségére, de a tárgy címének megfelelően a vízkárelhárítás műszaki módszereire összpontosítunk. Az adott esetben arra kell válaszolni, hogy milyen létesítményeket használhatunk, ha a vízkár oka a vízháztartási egyenlet inputjából adódik, azaz a víztöbblet oka a csapadéktöbblet, a felszíni hozzá- és ráfolyás, a talajvíz áramlás vagy a rétegvíz miatti talajvíznyomás A víztelenítés — mint ahogy az előzőekben bemutattuk — történhet nyílt felszíni és zárt felszín alatti hálózattal. A hálózat alkotó elemeit, ill. müveit és azok elsődleges feladatait az előző felsorolásnak megfelelően a 3. táblázatban foglaltuk össze A 3. táblázatban szereplő vízrendezési művek gyakorlati jelentősége nagyon különböző. Legtöbbször, mondhatni csaknem kizárólag, a hagyományos nyílt csatornákat, a részleges drénezést, a talaj csövezést és az övcsatornákat alkalmazzuk Ugyanakkor megfelelő körülmények között a kevésbé használt megoldások is gazdaságosak lehetnek. A tradicionális megoldások hidrológiai hatékonysága ugrásszerűen növelhető nyelővel, nyelőkúttal. különféle fedett és felszíni víznyelővel, szivárgóárokkal stb történő kombinálás útján Meg kell jegyezni, hogy a felsoroltakon kívül is vannak olyan módszerek, amelyek' egyéb célok mellett egyben a talajok víztelenítését is szolgálhatják Ilyeneket, mint pi a lefolyás-szabályozás (tározás), tereprendezés stb. — mint önállóan kevésbé használatos módszereket — a tananyagban nem tárgyaljuk. i s ©Phare Program HU-94.05
