Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
1. Általános fogalmak és meghatározások
1. Általános fogalmak és meghatározások 3. táblázat. A víztelenítés művei és azok alkalmazhatósága Sorszám A víztelenítő mű megnevezése A művek alkalmazhatósága 1. Nyílt csatornahálózat 2. Részleges drénezés 3. Nyelő Felszíni csapadékvíz 4. Nyelőkút elvezetése 5. Fedett víznyelő 6. Felszíni víznyelő 7. Övcsatorna A lejtőkről lefolyó víz 8. Övdrén (hozzá- és ráfolyó víz) elvezetése 9. Lecsapoló csatorna A talajvízszint csökkentése 10. Talajcsőhálózat és szabályozása, csurgalékvíz 11. Szivárgóárok és -csatorna felfogása és elvezetése 12. Szivárgó drénpár 13. Mélydrénezés A piezometrikus nyomásszintek 14. Mélykutas víztelenítés csökkentése és a nyomás (függőleges drénezés) alatti talajvíz megcsapolása 1.4. A vízrendezés talajtani és mezőgazdasági alapfogalmai 1.4.1. Talajtani alapfogalmak A mezőgazdasági területek talajvizsgálatai elsősorban növénytermesztési szempontok figyelembevételével készülnek. Ezeket a vizsgálatokat — amelyek különböznek a talaj- mechanikai vizsgálatoktól — a talajtan tárgyalja. A talajtan a talajok kémiai és biológiai tulajdonságaira, a talajmechanika pedig a földművek és műtárgyak állékonyságával kapcsolatos mechanikai tulajdonságokra fordítja a fő figyelmet. Az egyes országok talajtani fogalomkörei éppen a sajátos talaj adottságok miatt esetenként jelentősen eltérnek egymástól A vízrendezési munkákhoz szükség van talajtérképekre és talajvizsgálati adatokra A talajtani adatok sok esetben megszabják a talajjavítási, de sokszor a műszaki teendőket is; például tereprendezésnél a nyesés és feltöltés nagyságát, vagy csatornaépítésnél annak mélységét, a kikerülő földfelesleg elhélyezésének módját és helyét Á talajok osztályozása Mechanikai összetétel. A talajmechanika a mechanikai összetétel alapján jellemzi a talajokat; kategóriái: kavics, homok, homokliszt, iszap és agyag. A mechanikai összetételt a szemeloszlási görbe mutatja, amelynek használatát a talajtan is átvette (lásd a 5. ábrát) A mechanikai összetétel a talaj sok tulajdonságát meghatározza Ilyenek: csatornák rézsűállékonysága, a talaj vízáteresztő képessége, s legfőképpen a talaj statikai teherbíró képessége Fizikai talajféleség. A talajtan ún. fizikai talajfélesége kel állapít meg; kategóriái: durva homok, homok, homokos vályog, agyagos vályog, agyag és nehéz agyag. A kétféle osztályozás között formailag kicsi az eltérés, de tartalmilag nagyon távol állnak egymástól. A 6. ábrán látható, hogy a fizikai talajféleség nem a mechanikai összetétellel van kapcsolatban, hanem a talaj fizikai jellemzőivel, úgymint a kötöttség, higroszkóposság, kapilláris vízemelés, leiszapolható rész. A fizikai talajféleség viszont főleg a talaj művelhetőségét és víz- gazdálkodását fejezi ki. A könnyű (homokos) talajok könnyen müvelhetők, gyorsabban fel- melegednek, rossz viztartók, ezért hajlamosak az aszályosságra. A nehéz (agyag) talajok 16 ©Phare Program HU-94.05
