A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)

Schick Emil: Ármentesítések

VÍZÉPÍTÉS

41*

Bár a Száván olyan egységes terv szerinti, rendszeres szabályozás, amely a hajózást a legkisebb hajózható víznél a hajók teljes terhelésével is lehetségessé tette volna, az ott uralkodó kedvezőtlen politikai viszonyok miatt nem is volt végrehajtható, annyit azonban meg kell állapítanunk, hogy a hajózás érdekében a kiegyezés óta a magyar kormány e folyón sok hasznos és eredményes munkát hajtatott végre, amely a Száván való hajózást az év legnagyobb részében lehetségessé tette.

Meg kell még említenünk, hogy a hajózás biztonsága érdekében a víziberuházási munkálatok terhére a Száván Sziszeknél és Bródnál egy-egy téli menhelv is létesült. Említésre méltó még, hogy a Száva árvizei nem jelentéAdu Kaleh-sziget.

kenyek és mivel medre mélyen be van ágyazva, a partokat nem nagy magasságban lepik el. Ezért az árvédelem sem fejlődött ki oly mérvben, mint más jelentékenyebb árvízű folyónál és így a töltések is csak a mindenkor szükségnek megfelelő, aránylag gyenge méretekben és rendszertelen vonalozásban épültek ki. Az ártéri érdekeltség sem tömörült rendes társulatokba, mint az a szűkebb Magyarországon megtörtént és ezért az árvédelem megszervezése és vezetése is a közigazgatási hatóságok kezeiben maradt.

A Kulpa is — éppen úgy, mint a Száva — hajózásra alkalmas, fejlett, egységes mederben folyik. Azonban a kis esés dacára sem fejlődött ki a Kul- pán rendszeres hajózás a Szávába való beömlésétől Károlyvárosig terjedő 135 km hosszú szakaszán, mert hellyel-közzel sziklapadok s azokon zuhatagok vannak a mederben. Ezek kisebb vízállásnál lehetetlenné teszik a hajózást. Hogy milyen fontossággal bírt volna e vidékre a Kulpának hajózhatóvá tétele, ez kitűnik abból az ismételve felújult törekvésből és tevékenységből, amellyel