A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
A DUNA ÉS MELLÉKFOLYÓINAK SZABÁLYOZÁSA ÍRTA SCHICK EMIL A Dunán és mellékfolyóin a vizek kártételei ellen való védekezés egyes szakadó pártok biztosításával, a védőgátaknak kiépítésével, vagyis a folyó völgyének ármentesítésével kezdődött. Amint már említettük, kezdetben ezek a munkálatok csak helyi jelentőségűek voltak, egy községre, legfeljebb egy vármegyére terjedtek ki, s csak később tömörült a folyó völgyének egy-egy egész öblözete mentén a lakosság a vizek kártételei ellen való küzdelemben érdekeltségi csoporttá, majd később rendszeres vízszabályozó és ármentesítő társulattá, amely azonban ténykedésében még mindig csupán saját partjai védelmére és ezeknek az árvizektől való mentesítésére szorítkozott. Csak sokkal később, jórészt már a gőzhajózás megindulta után avatkozott bele az államhatalom a vizek kártételei ellen való küzdelembe, nagyobb folyószakaszokon rendszeresen végrehajtott mederszabályozási munkálatokkal. Egyik legrégibb ilynemű történelmi emlékünk, Zsigmond királynak 1426- ban kiadott nyílt parancsa, amellyel a Csallóközben fekvő Somorja város kérelmére elrendeli, hogy a Duna árja ellen elzárások és töltések építtessenek. A Csallóköznek, a nagy Duna és az érsekujvári Dunaág által szigetként határolt alacsony fekvésű Kis Magyar Alföldnek természetalkotta helyzete hozta magával, hogy e sziget lakossága állandóan védekezni volt kénytelen a felső Duna folytonos partszaggatásai és az árvizek kiöntései ellen. A fentebb említett nyílt parancs kibocsátása óta tényleg szakadatlan láncolatát találjuk a törvényhozási és megyei hatósági intézkedéseknek, melyek a felső Duna kártételei ellen való védelemre vonatkoznak. A Csallóköz vízvédelmi munkálatai ilyen módon már jelentékeny múlttal bírnak és tekintve e munkálatok egyöntetűségét és rendszerességét, el kell ismernünk, hogy a vizek kártételei ellen való küzdelemben a Csallóköz lakossága és az ott illetékes törvényhatóságok hazánkban az úttörő szerepét játszották. Ugyanabban az időben a Duna mentén, a pestmegyei szakaszon is voltak már árvédelmi töltések, mert vannak iratok, melyek a Dunapataj—-Csanádi töltésvonalak részbeni helyreállításáról és újraépítéséről tesznek említést, továbbá a Kisharta—Pataj—ordasi és a csepelszigeti töltések megvizsgálásáról és állapotáról jelentenek.
