A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
VÍZÉPÍTÉS 23 A XIX-ik század elején a Dunán már mederrendezési munkálatokat is hajtottak végre. Ugyanis a Közép-Duna egyik szakaszának rendezése és valószínűleg a minden évben megújuló jégdugulások megszüntetése céljából 1818-ban gróf Zichy Ferenc kir. biztosi minőségben megbízást nyert arra, hogy a Duna nagy kanyarulatait Fadd és Baja között vágassa át és a Duna jobbpartján Szekszárdtól Bátáig töltéseket emeltessen. Ez a mederrendezés a Sárköznek nevezett öblözet lecsapolása céljából ugyanakkor épült Sárvízcsatorna csatornázási és töltésezési munkálatainak kiegészítő részét képezte. Gróf Zichy Ferenc 1820—21-ben négy átvágást létesített a Duna ezen részén, amelyekkel a hajóút mintegy 33 km.-rel megrövidült; 1824—25-ben Kő-párhuzammű átszakadása a Felső-Danám. pedig elkészültek az említett Duna-jobbparti töltések is, amelyek most is a Szekszárd—bátai ármentesítő társulat árvédelmi vonalát alkotják. S miután a Közép-Dunának ezen a részén levő nagy és éles kanyarulatok jégzajlás alkalmával sok bajt okoztak, ezért az országos főkormányszék elhatározásából még további 11 átvágást létesítettek, amelyek a Duna folyását további 96 km.-rel rövidítették meg. A helytartó tanácsnak 1831-ben és 1837-ben kiadott rendeletéire a magyar Felső-Dunán Pozsony és Gönyü között végeztek mederszabályozási munkálatokat, több mellékágat elzártak és a főág medrének mélyítése, valamint partjainak állandósítása céljából 38 sarkantyút építettek, amely művek a magyar Felső-Dunának 1886-tól 1896-ig végrehajtott egységes szabályozása alkalmával részben még fennállottak és amennyiben lehetséges volt, továbbra is felhasználták ezeket. Ugyanebben az időben, 1834—1835-ig a magyar Aldunán is egy kisebb méretű, de nem kevésbé nevezetes munkát hajtottak végre. 3'
