A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Tomka Emil: Öntözések
VÍZÉPÍTÉS 145 azonban még engedélyük nem volt. Miután a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal tervei szerint rétjeiket rendszeres öntözésre rendezték be és társulattá alakultak, jogot nyertek arra, hogy a malmok hajtásához szükséges vizen felüli vízzel bármikor, a nyári hónapok vasárnapjain pedig a 300 litert meg nem haladó víz- mennyiséggel is öntözhessenek. d) Az Ikvavári rétöntöző társulat 1907. évben alakult 330 kát. hold területtel. Ennek tulajdonosai hatósági engedély nélkül a vadöntözést hasonlóan régóta gyakorolták. Jogaikat azonban annak idején elmulasztván érvényesíteni, ma a Vasmegyei Elektromos Művek Rt. műcsatornájából vizet az időközben a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal tervei szerint átalakított öntözéseikhez csak akkor kaphatnak, ha a műcsatorna vízállása ezt megengedi. Az itt ismertetett, csupa kisgazdából álló négy társulat tagjai az öntözés eredményével meg vannak elégedve és hasonló vízrajzi viszonyok között élő kis? gazdatársadalmunknak követésre méltó példát nyújtanak. Ezek az öntözések azonban dombos vidéken, meglehetősen nagyesésű terepen fekszenek, ahol emellett a vizet szolgáltató vízfolyás tulajdonképpen helyettesíti az öntöző főcsatornát. Itt tehát, az alföldi viszonyokhoz képest, ahol a főcsatorna megépítése tetemes költségeket igényel, az öntözés berendezése lényegesen kevesebb költséggel járt. Ezen nehézségek dacára megalakult Alföldünkön is az Arad—Csanádi öntöző társulat, melybe közép- és nagybirtokosokból álló, 14.000 kát. hold tulajdonosai egyesültek, hogy az ezen sorok írójának vezetése alatt állott aradi kultúrmérnöki hivatal által készített öntözési terveket megvalósítsák. Alföldi folyóink a hegyek lábától az Alföldre kilépve, általában azonnal széles ártérrel rendelkeznek, ahol a terület vízmentesítése — miként az előzőleg Kopházi rétöntöző társulat. (Fiitermés a nem öntözött réten.)
