A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Tomka Emil: Öntözések
142 VÍZÉ PlTÉS De ennél az öntözésnél nem kevésbé fontos a lecsapolás is, aminek célja: télen a trágyatartalmától már megszabadított, nyáron pedig az öntözött területen átmelegedett víznek gyors eltávolitása. A nedvesítő öntözés leginkább szántóföldeken használatos és főképpen kerti vetemények, meg, pl. az Üjvilágban, gyümölcsösök öntözésére, de általában rétek és szántóföldek öntözésére is alkalmaztatik. Ez az öntözés már kevesebb, csupán annyi vizet igényel, amennyit az öntözött terület magába felvenni képes. Itt tehát némely esetben a lecsapolás kevésbé fontos, ellenben a talajból elvont táperő bő trágyázással pótolandó, különben az öntözés a talaj kizsarolásához vezet. A régi öntözésekről Hazánknak apró patakoktól átszelt hegyvidéki és dombos részein, úgy a Felföldön, mint Erdélyben és a Dunántúl is, az öntözések legprimitívebb alakja az úgynevezett vadöntözés, mely abból áll, hogy a patak zavaros vizét, főleg a téli hónapokon, egyszerűen ráterelték a rétekre és onnan szabadon lefolyni hagyták, igen elterjedt. Az 1862—65. évek katasztrofális szárazságának hatása alatt, ilyen vadöntözéshez fordultak nálunk a birtokosok több nagyobb vízfolyásunk mentén is. Így pl. a fejérmegyei Sárvíznél, ahol a malomcsatornába beépített állandó duzzasztókkal terelték ki a tőzeges részekre a vizet, miként ezt Micskey Imre társulati igazgató-mérnök, egyesületünk Közlönyének 1868. évfolyamában adja elő. Hogy ezeknek a száraz éveknek ínsége mily nagyfokú lehetett, azt az a körülmény is mutatja, hogy az akkori helytartótanács helyénvalónak tartotta az öntözések felkarolásával szélesebb körben is foglalkozni és pl. az egész Horto- bág.vvölgy öntözésére is készíttetett terveket. Ezek a Herrich Károly, neves vízimérnök elődünk által készített tervek azonban akkor csupán azt eredményezték, hogy az öntözések kérdése egyletünk Közlönyének 1867. és 1868-iki évfolyamában alapos megvitatás tárgyát képezte. Ezeken a vadöntözéseken kívül egyes uradalmak már egyletünk megalapítása előtt is rendeztek be egyes helyeken rét-öntözéseket; így a martonvásári, a tornai, a kisbéri stb. uradalmak. De ezeket az öntözéseket később elhanyagolták és felújításuk már egyletünk tagjainak a feladatává vált. A török időktől pedig megmaradt az emléke hazánkban az öntözések egy különleges alkalmazásának: a rizstermelésnek is. Ők erre a célra főképpen a torontálmegyei mocsarakat használták fel és bebizonyították, hogy a rizs hazánk éghajlata mellett is beérik. E tapasztalat alapján a temesvári katonai parancsnokság a törökök kiűzése után, Detta vidékén rizstermelési kötelezettség mellett olaszokat telepített. Az olaszok által létesített telepek egyike — a gr. Karácsonyi-család tulajdonában — megszállott területen ma is fennáll. öntözőművek és öntözések az 1867. év után Az 1867-iki kiegyezésnek az öntözések terén is megvan a maga jelentősége. Ekkor jön haza külföldről Türr István nagynevű hazánkfia is, akinek 1870-ben sikerült egy részvénytársaságot szervezni a Ferenc-csatorna karbahelyezésére. A rekonstrukciónál a hajózás mellett kitűzött cél volt már az öntözések felkaro-
