A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Tomka Emil: Hazai lecsapolások
Y'tZÉPlTlíS 135 tanulmánya nyomán szakirodalmunkban a belvíz-zsilipek tervezése és az építés végrehajtására vonatkozólag élénk vita fejlődött ki. A vita eredményeképpen a zsilipeket és a szivattyú-telepeket ma még nagyobb biztonsággal építik. A háború kitöréséig a Duna és a Tisza völgyében összesen 173 szivattyú- telep épült. A kultúrmérnökség 1879—1918-ig 1,424.288 kát. holdnyi terület lecsapolá- sánál működött közre. Ehhez hozzászámítva az ármentesítő társulatok által végrehajtott lecsapo- lási munkálatokat, mintegy 2.5 millió kát. holdra becsülhető az a terület, amelyet A Pestvármegyei Dunavölgy-lecsapoló és öntözőtársulat munkálatai. (Szárazkotró munkavágányának készítése.)-egyletünk fennállása óta annak tagjai az általuk készített tervek szerint lecsa- polás útján a földmívelés részére megmentettek a vizektől és a magyar faj számára ezzel hatalmas új életlehetőség eket biztosítottak. E mellett vízimérnökeink ezt az óriási honmentő munkát aránylag rendkívül takarékosan hajtották végre; a lecsapolások költségei átlagban nem haladták túl a 30—40 koronát kataszteri holdanként. A lecsapolásokról szólva, a rendkívüli gazdasági előnyökön kívül még megemlítendő az a körülmény is, hogy a népünket tizedelő malária, az úgynevezett hideglelés, azóta szűnt meg Alföldünkön, mióta a nagyobb kiterjedésű mocsarakat kiszárítottuk. Ez a pénzben ki sem fejezhető haszon tehát szintén a lecsapolások javára könyvelendő el. A lecsapolásokkal elért eredmények úgy a területek nagysága és azoknak termékenysége, mint a munkálatok költségeinek jutányos volta és a közegészség10
