A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)

Tomka Emil: Hazai lecsapolások

vízépítés

129

Ha pedig a lecsapolandó terület szélén források vagy rétegvizek jelentkeztek amely körülmény csak dombos vidéken szokott előfordulni —, úgy arra is kellett ügyelni, hogy ezeket a vizeket övárokkal vagy alagcsövezéssel fel lehessen fogni.

így ha a forrásos völgy nagyobb szélességgel birt, nagyobbára a főcsatornával párhuzamosan a völgy szélén vezetett övárkokat alkalmaztak, amelyek a legnagyobb esés irányába húzódó forrásokat vagy rétegvizeket keresztben átvágták, azokat felfogták és alkalmas helyeken a főcsatornába vezették.-1 Pestvármegyei Dunnvölgy-lccsapoló és öntözőtársulat csatornája (ösnAdáson át).

A kultúrmérnökök már az első években is igen tekintélyes területek lecsa- polásánál működtek közre.

Faragó Lipót vezetése alatt Ung megyében a Szenna-Blatta-mocsarat, meg a Mokcsa-Palokcsa-tavat, Bolla Mihály vezetése alatt a Görgői-tavat (Abauj megyében); Lisznyai Tihamér vezetése alatt Bács-Bodrog vármegye déli részén a mintegy 25 ezer kát. holdra terjedő mocsarakat csapolták le. Ezenkívül a Dunántúlon Barcza Károly vezetése alatt az előző korszakban már megkezdett és a fentiekben említett mocsáros völgyek lecsapoló műveit alakították át. Csupán 1879—1885eig a kultúrmérnökök hazánkban 104.792 kát. hold terület lecsapolását vezették.

De ebben az időben a kultúrmérnökségtől függetlenül a Tisza völgyében, a felsőszabolcsi ármentesítő társulat árterében is jelentős lecsapolási munkálatokat végeztek.

Ez a társulat, hogy az ártér kihasználását biztosítsa és azt megvédje, a föle délre fekvő nyíri homokdombok között lévő völgyeletekről lefolyó, ú. n.