A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
K. Nagy Dezső: A Balaton hajókikötői
A BALATON HAJÓKIKÖTŐI IRTA K. NAGY DEZSŐ A balatoni hajózás fellendítésére, a tizenkilencedik század elejétől kezdve, többször tettek kísérletet, de a hajózás sikertelensége mindig azon múlt, hogy a primitíven készített kikötőhidakat, a mólókat, az erős hullámzás, de különösen a jégnyomás és jégzajlás, úgyszólván évről-évre elpusztította, azoknak helyreállítása -— vagy újjáépítésének költsége nem állott arányban a hajózásból várható haszonnal. A 80 kilométer hosszú és átlag 8 kilométer széles Balaton északnyugati partján végigvonuló hegyek a legkitűnőbb építési követ tartalmazzák, de a déli parton kő egyáltalában nincsen. Ez a part termeli fölös mennyiségben a kenyér- és állati takarmánymagvakat, míg az északnyugati part inkább bortermelésre és erdőgazdaságra alkalmas. Az északnyugati parton alig található' homok, míg a déli parton, fölös mennyiségben, a legkitűnőbb építési homok áll rendelkezésre. Ezeknek a terményeknek kicserélésére legalkalmasabbnak kíTihanyi kikötő-partfal építése.
