A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
K. Nagy Dezső: A Balaton hajókikötői
VÍZÉPÍTÉS !)9 A szántódi kompkikötő mólója jégzajláskor. nálkozik a víziút, melynek elválaszthatatlan kellékei a kikötők. A régi kikötőket leginkább a balatoni vármegyék építették. A már fentemlített okok miatt elpusztult kikötők helyreállítását azonban a vármegyék már nem vállalták, s így a vihar ellen megfelelően védett medencék hiánya miatt a vízijáróművek is lassan elpusztultak. A balatoni vitorlázósport kezdetét a tizennyolcadik század közepére lehet tenni. A keszthelyi uradalom tulajdonosa, Festetits gróf, 1760 körül építtette meg hollandi hajóácsokkal az első nagyobb vitorláshajót a Balatonra. Ebben az időben a két part közötti hajózást a Bolgár—révfülöpi kompjárat, mely leginkább állatvásári forgalmat bonyolított le és a Szántód—tihanyi kompjárat, mely leginkább a Tihanyi Apátság két parton lévő gazdaságainak forgalmát szolgálta, képviselte. A kellő védelmet nem nyújtó kompkikötők miatt a kompjáratok is a legnagyobb nehézségekkel küzködtek. Ebben az időben még a tulajdonképeni Balaton-kultúráról szó nem volt, mert, a balatonfüredi gyógyfürdőt kivéve, alig volt épület a Balaton partján. A tizenkilencedik század első felében, lelkes magyar urak hozzájárulásával, gróf Széchenyi István vezetése alatt ismét nekilendült a balatoni hajózás, mely azonban, megfelelő kikötők hiánya miatt, csak tengődött. 1887. és 1888. években a balatoni gőzhajózás teljesen szünetelt. Baross Gábor, volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter kezdeményezésére alakult meg 1888 október 21-én a Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaság, mely a gőzhajózást 1889 július hó 1-én meg is kezdette, A gőzhajózás eleinte csak személy- és darabáru-, továbbá postaforgalomte szorítkozott, de utóbb már fauszályokat is beszerzett, melyekkel megkezdték^ kőnek és mező- gazdasági terményeknek szállítását, azonban megfelelő védelmet nyújtó kikötők hiánya miatt a fauszályok is lassan elpusztultak. A m. kir. földmívelésügyi kormány látván a nehézségeket, Kvassay Jenő előterjesztésére 1906-ban elhatározta, hogy a balatoni hajózás fellendítése érdekében a balatoni kikötőket fokozatosan állami kezelésbe veszi át és megfelelően kiépíti. Ezen intézkedés alapján épült meg 1907. évben a balatonföld- vári, 1908-tól 1912-ig a fonyódi és balatonboglári, 1910-ben a tihanyi, 1911-ben
