Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
Vízelvezetés szempontjából ideálisnak tekinthető az a tábla, amelynek kismértékű, folyamatos esése van, mert akkor a lefolyó felesleges víz minden beavatkozás nélkül bejut a tábla széli csatornába. Ugyancsak kedvezőnek mondható az a tábla is, amelyen belül vannak olyan természetes mélyedések, amelyek a tábla széle (a csatorna) felé lejtenek. Ezen a talajművelést, növényápolást úgy kell végezni, hogy ezek a természetes vízvezető mélyedések fennmaradjanak. Vízvezető képességüket esetleg egyes helyeken kis földmunkával javítani lehet. Ezek állandó jellegű, enyhe lejtésű, természetes vízvezetők. Természetesen ezek a kedvező feltételek általában nincsenek meg, így költségesebb eljárásokkal kell a vízelvezetést biztosítani. b) A nagy'táblaméretek (80-100 ha) miatt a tábla egyes részeiről a víz csak 500-600 m úthossz megtétele után jut a tábla széli gyűjtőbe, ennek biztosításához műszaki beavatkozásokra van szükség. Ha a táblán csak kisebb kiterjedésű, kisebb helyi mélyedések vannak, és a mélyedések feltöltése más, magasabb területrészek lenyeséséből származó földdel talajtanilag megengedhető, akkor szóba kerülhet a tereprendezés . Ezután a víz nem áll meg a táblán, hanem le tud folyni a tábla szélére. Sokáig nem voltak meg annak feltételei, hogy a lefolyás egyöntetűségét tereprendezéssel oldjuk meg. Ha a tereprendezés pontatlan volt, sík vidéken akár 10 cm mély teknők is visszamaradtak. Az új, lézer irányítású, automatikus működésű tereprendező gépek lehetővé teszik a + 1-2 cm pontosságú tereprendezést, ami az egyöntetű lefolyást már lehetővé teszi és a tócsaképződést gyakorlatilag kizárja. Meg kell jegyezni azonban azt, hogy a tereprendezés eredményét egy ideig rontja az a tény, hogy az eredeti mélyedésekbe hordott földmennyiség lazább, vízáteresztőbb, így több vizet fogad be, és ezzel mint nedvesebb folt, továbbra is kedvezőtlen hatású. Általában a domborzati és talajtani adottságok olyanok, hogy tereprendezéssel a vízelvezetés nem oldható meg, a nagyüzemi tábláknál, kissé hullámos, helyi mélyedéseket tartalmazó felszínalakulatoknál a táblák szélén (vagy szélein) vezetett csatorna nem elegendő a tábla víztelenítésére , további vízelvezető elemeket kell bevinni a táblára, de úgy, hogy azok ne akadályozzák a nagyüzemi termelést, a táblán a megfelelő nagy gépekkel való mozgást (a talajművelő, növényápoló és betakarító gépek munkáját). A tábláról való vízelvezetés felszíni, vagy felszín alatti beavatkozási módokkal oldható meg. A táblán belüli felszíni beavatkozási módok száma kicsi. A már említett tereprendezésen kívül a lapos rézsüjű, gépekkel átjárható, átművelhető hajlatok (vápák) kialakítása jöhet szóba. Ezeket többszöri szétszántással, sáncoló- val vagy talajsiinító többszöri járatásával alakítjuk ki. Irányukat a vízelvezetési követelmények és a talajművelő, 94
