Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
növényápoló és'betakarító gépek haladási iránya figyelembevételével kell megállapítani. Ezek a vápák sűrű sortávolságú növényeknél lehetnek bevetettek. A vápák 1:8- 1:10 rézsüvei készíthetők, mélységük 20-25 cm. Lényeges az, hogyha igen kismértékű is, de állandó hosszirányú esésük legyen, a művelés hatására se alakuljon ki ellenesés. Ezek előnye az, hogy olcsók, közvetlenül csatlakoztathatók a tábla széli nyílt csatornákhoz. Helyszínrajzi tervezésük belvizes időszakban készített légi fényképek alapján a legegyszerűbb. A vápák még kis esésnél is elvezetik a vizet, ha helyesen alakítják ki, és rendszeres karbantartásukról gondoskodnak. Ez utóbbi azonban a gyakorlatban nehezen oldható meg. Vannak olyan tapasztalatok is, hogy a hajlatokban a talaj nedvesebb, hiszen nagyobb területek vizét szállítják el, hosszabb ideig van bennük víz, mint a tábla többi részén, így a tábla .homogenitása víztartalom szempontjából nem biztosítható, a gépek mozgását bizonyos mértékben akadályozzák. Az eddig tárgyalt esetekben a táblák szélére (széleire) nyílt csatorna építhető.A helyi domborzati viszonyok döntik el, hogy a táblák mindegyik oldalára, vagy csak a lejtőirányú oldalára kell csatornát építeni. Szintén a domborzat alapján határozható meg, hogy amennyiben két tábla között út v^n, annak mindkét oldalára folyamatos esésű, hálózatba tartozó csatornát, vagy valamelyik oldalára csak az útfelületről lefolyó vizeket befogadó árkot kell létesíteni. A táblaszéli földcsatornák hidraulikai méretezése felesleges, ugyanis méretük úgysem lehet kisebb, mint amekkoráknák az építése és fenntartása gépi eszközökkel még lehetséges. Ez viszont nagyobb, mint amekkora a mértékadó lefolyás elvezetéséhez még elegendő lenne. A csatornák méreteit ott kell ellenőrizni, ahol több táblacsatorna összefolyik, és a mértékadó lefolyás nagyobb, mint amit a minimál szelvényű csatorna szállítani tudna. Meg kell említeni, hogy a levezető csatorna-hálózat sűrűségének növelése jelentős mértékben módosítja a levezethető felszíni vizek mennyiségét, az egyes lefolyás-hullámok hozamcsúcsait és az összegyülekezési időt. Ezzel a csatornasűrűség kihat a főművi fejlesztésre is. A csatornasűrűség növelésével a sík területi vízgyűjtők belvízmentesítését gyorsítani lehetne, ilyen szempontból tehát a kisebb táblaméretek kedvezőbbek volnának. A nagyüzemi gazdálkodás, gépesítés alapja viszont a nagyméretű tábla, azon belül pedig át nem járható nyílt csatorna nem lehet, csak a tábla szélén . Az üzemi csatornahálózat valamilyen üzemközi ("közcélú") csatornába torkollik. A hidraulikai jelenségek (össze- gyülekezés, a hullámok ellapulása) természete miatt, minél nagyobb egy-egy csatornaszelvényhez tartozó vízgyűjtő terület, annál kisebb az ugyanazon hidrológiai folyamatból keletkező fajlagos mértékadó vízhozam. Így a befogadó üzemi csatornák mértékadó fajlagos vízhozamát általában kisebbre 95
