Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
Nagyon hosszú, 10-15 km-es, sík terepen vezetett főcsatornák esetén a befogadónál túl mélyre kerül le a csatorna vízszíne, és még ez alá jön maga a vízvezető szelvény, tehát a főcsatorna fenékszintje 3-5 m-re is kerülhet a terep alá. Az ilyen mély vezetés nagy földmunkával, nagy-kieső területtel, nagy műtárgyakkal jár. Ekkor már felmerülhet a gondolat valahol egy közbenső átemelő telep építésére. A közbenső átemelő telep azonban költséges, fenntartása, üzemeltetése szintén, így alkalmazása igen körültekintő gazdaságossági vizsgálatot igényel (2.21. ábra). 2.21. ábra Mind a helyi átemelő, mind a közbenső, és közbenső esésnövelő szivattyúzási helyen egyes esetekben alkalmazhatunk szállítható szivattyúkat, melyeket szilárd építésű szivaty- tyúállásokon helyezünk el a belvizes időszakra. 2.7.3 Csatornák keresztszelvényi tervezése A vízszállító csatornákat általában szigetelés, burkolás nélküli, egyszerű földmederként készítjük. Szokásos keresztmetszetüket a 2.22. ábra mutatja. A rézsűk hajlása a talaj állékonyságától függ. Értéküket talajmechanikai vizsgálat alapján kell megállapítani. Általában 1:1,5 arányúak. Laza talajban lényegesen enyhébb (1:2-1:3) rézsüket alkalmaznak, sőt gyakran lapos parabola, illetőleg csésze-szelvénnyel alakítják a csatornát. A kettős szelvényeket a vízszin nagy ingadozásánál alkalmazzák. A csatornákat töltésekkel vagy depóniákkal határoljuk, vagy az újabb ágazati szabályozások szerint mindinkább földművel való határolás nélkül alakítjuk. Töltéseket, tehát 77
