Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
A vízgyűjtő összegyülekezési ideje által megszabott legnagyobb fajlagos vízszállításra kiépíteni a rendszert semmiképp sem lehet gazdaságos megoldás. Ez a vízszállítás ugyanis az elmélet szerint csupán egy csúcs-érték, márpedig a mezőgazdasági növények nem igénylik az azonnali mentesítést, hanem van bizonyos tűrési idejük (t ) , ameddig a víz-^ bőséget nem sínylik meg. Több kutató vizsgálta, hogy milyen alakú árhullámként vonul le egy tetszőleges időtartamhoz tartozó, a fajlagos vízszállítási hatványfüggvényből megállapítható belvízmeny- nyiség attól függően, hogy mekkora a belvízrendszer fajlagos kiépítése. Ha a rendszer kiépítése nagyobb vagy egyenlő, mint az érkező vízhozam, akkor - az összegyülekezési elméletnek megfelelően - minden területrész folyamatosan szállítja a vizet, és felszíni tározódás nem jön létre. Ha viszont a hatványfüggvény szerint érkező vízhozam nagyobb a rendszer kiépítésénél, akkor utóbbi határt szab a lefolyó vízmennyiségnek, a különbözet pedig kiönt a csatornákból és a felszínen tározódik mindaddig, míg előbbiek vízszállítása olyan mértékben lecsökken, hogy e vizeket is le tudják vezetni. Ez a folyamat általános esetekre grafikusan megszerkeszthető, és a szerkesztés alapján egyszerű mértani összefüggések kapcsolatot teremtenek a vízgyűjtő összegyülekezési ideje, a rendszer kiépítési értéke, a hatványfüggvényből egy tetszőleges időtartamhoz meghatározható fajlagos víz- szállítás, valamint az adott esetben létrejövő felszíni tározódás időtartama, illetve a tározott víz mennyisége között. Szélső-érték kereséssel ezután megállapítható, hogy melyik az a fajlagos vízszállítási érték, amelyik a legnagyobb az éppen tQ tűrési ideig tartó elöntést okozók közül. A tűrési idő figyelembevételével Budavári Kurt és Kovács György dolgozott ki módszert. A tűrési időt figyelembe vevő hatványfüggvényes számítási módszerrel Salamin Pál végzett részletes számításokat, s a gyakorlati munka során felhasználható segédleteket dolgozott ki. Nézzük meg ennek az eljárásnak a kiindulását: A feladat megoldásához feltételezzük, hogy a lefolyást kiváltó esőzés vagy olvadás az időben és térben egyenletesen eloszló vízmennyiséget ad, továbbá, hogy a vízgyűjtő terület egyes részei egyenletesen kapcsolódnak be a vízszállításba . Ezeknek a feltételeknek megfelelően valamely vizsgált csatornaszelvényen átfolyó vízmennyiség időbeni változása közelítőleg trapézzal, vagy ha az esőzés vagy az olvadás időtartama (T, nap) éppen egyenlő az összegyülekezési idővel (T, nap), háromszöggel ábrázolható (2.1. ábra). Ha a felszíni vizeket nem akarjuk azonnal levezetni, hanem csak a tűrési időnek megfelelő idő alatt, akkor lényegében megengedjük, hogy a víz egy része a tűrési időn belül a területen visszamaradjon, ideiglenesen tározódjék. Másképpen ez azt jelenti, hogy a csatornarendszert nem a háromszög- vagy trapéz alakú összegyülekezési ábra által megadott 31
