Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
3. Árvízmentesítés és árvízvédelem
jedő képet. Az elektromos szondázás a talajkutató fúrások kiegészítését szolgálja, de azokat nem helyettesíti. A verő- vagy statikai szondázással felvett görbék pontosabb értékelését teszi lehetővé. Nagy reményekre jogosít az infra- vörös légifényképezés, amivel a gát átnedvesedését lehet gyorsan és nagy területen megbízhatóan rögzíteni, és a felvételeket értékelve megkeresni pl. egy gát kritikus pontjait. Az 1965-ös és az 1970. évi nagy árvizek megfigyelései, és az azok nyomán megindult kutatások bebizonyították, hogy a töltések és altalajuk árvízkor gyakran másképpen viselkednek, mint ahogy azt a szemcsés talajok szivárgását, és a vízzel nem terhelt földművek stabilitását leíró klasszikus talajmechanika tanítja. Pl. volt olyan hely, ahol a töltés mentett oldalán húzódó talaj - korábban még nem tapasztalt módon - felpuhult és elfolyósodott, így védőképessége lecsökkent. A vizsgálatot légi felvételek alapján, súly- és geoelektromos szondázással, valamint feltáró fúrásokkal végezték, a talajminták kolloidikai vizsgálatát is elvégezték. A vizsgálatok szerint az elfolyósodási hajlam a talaj finom (iszap, agyag) frakcióit alkotó szemcsék ásványi-kémiai bomlásának következménye, mely a mentett oldalon jelentkező felhajtóerő hatására jelentkezett. Ilyen esetben a megoldási lehetőségek:- a töltésszakasz nyomvonalának áthelyezése jó talajra,- a vízzáró fal létesítése a víz felőli oldalon,- a mentett oldali rézsű jelentős ellaposítása, illetőleg a mentett oldali terep feltöltése, leterhelése,- a felhajtóerő csökkentése szivárgókkal vagy szádfallal. Ilyen és hasonló nem várt jelenség bármikor előfordulhat, a szétázó, zsugorodó, folyóssá váló talajok hatásainak, a töltések anyagának elöregedési jelenségeinek felismerése a védekezési mód megválasztásánál fontos. A védvonalak természeti adottságai (altalaj rétegsora, vízvezető képessége, töltés anyaga stb.) változóak, így állékonysági biztonságuk mértéke is különböző. Az erősítés sem lehet tehát sablonos, pl. hosszú szakaszokon azonos módszerrel és mértékkel történő töltéskorona szélesítés, rézsű laposítás stb. Az utóbbi nagy árvizek során megismerhettük védvonalaink egyes rövidebb szakaszainak adottságait, és azokat részletes talajmechanikai vizsgálatok után különböző típusokba lehet sorolni, és típusonként megtervezni a szükséges mértékű erősítéseket. Sürgős és fontos feladat a teljes hazai töltésrendszer részletes geotechnikai feltárása, amit főleg árvízmentes időszakban, nyugodt körülmények között kell elvégezni. Eh- hez a már alkalmazott módszerek mellé új, hatékony feltárási módokat kell kidolgozni és bevezetni. Az árvízi tapasztalatok azt mutatták, hogy az árvízvédelmi rendszerünk folyamatos vizsgálatát és fejlesztését nem elegendő csak a töltések erősítésére korlátozni, ki kell 197
