Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
3. Árvízmentesítés és árvízvédelem
zését, mert ilyenkor a betorkolló nyílás még közel van az árvíz szintjéhez, és ott is tölcsérszerű mélyedés (forgó) keletkezik a víz felszínén. A keresésnél figyelembe kell azt is venni, hogy a járat általában nem a gát tengelyére merőlegesen halad, a kiömlési nyílástól a be_járati nyílás hosszirányban 20-30 m-re is lehet. Ha megtaláljuk a bejárati nyílást, akkor kisebb jelentőségű csurgásnál a nyílás környékének gereblyézése is gyakran a bejárati- nyílás beom- lását és a csurgás megszűnését eredményezi. Ha a csurgás erősebb, vagy a járat mélyebben fekszik a víz alatt, akkor rövidebb, földbe vert deszkafallal és döngölt földdel, vagy a töltés koronán végrehajtott ékeléssel lehet védekezni (3.24/b,c ábra). Az ékelés különösen akkor kedvező, ha több egymáshoz közel keletkezett járat elzárásáról van szó, vagy a töltésnek egy olyan szakaszáról, amelyet a járatok már ke- resztül-kasul lyukasztottak. A töltéscsurgás elleni védekezés igen sürgős és azonnal végrehajtandó akkor, ha a kilépő víz zavaros, vagy ha a vízhozam változik, lüktető. Ilyen esetekben úi. a csurgás olyan mértékű, hogy az átfolyó víz állandóan bővíti a járatot, annak oldalából anyagrészeket sodor el, és a bővülő járat néha már be is szakad, ideiglenesen elzárva a további folyást. Kötött anyagból a víz csak igen nehezen tud szemcséket kimozdítani, ezért csak lassan tudja járatát bővíteni. Az ilyen csurgások vize tiszta, mennyisége is állandó, így a folyamatos figyelésen és a víz elvezetésén túl nem igényel sürgős beavatkozást. A töltésláb közelében is alakulhat ki járaton át koncentrált csurgás, melynek talpcsurgás a neve (3.25. ábra). Ha ennek vize zavaros, veszélyes jelenség, mert a járat bővül, aláüregelődés kezdődik. A csurgás elleni védekezés búvárok által leterített műanyag-fóliával, szádfallal, vagy a mentett oldalon ellennyomó medence kialakításával oldható meg (3.26. ábra). x 3.25. ábra i;rr ríffn'T rfít r n'Tf í A műanyag-fóliát (az árvédelmi töltés víz felőli oldalán) a töltések szivárgása és csurgása elleni védelmül nagyobb mértékben az 1965. évi dunai árvíz alkalmával használták először, majd ezután még jobban elterjedt. Az utóbbi években végzett vizsgálatok viszont kimutatták, hogy a gye179
