Lipták Ferenc: Esőztetető szórófejek hidraulikai, üzemi és gazdaságossági kérdései (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)
13. Hazai kutatások
13. Hazai kutatások Az esőszerü öntözéssel, és ezen belül a szórófejekkel külföldön az elmúlt évtizedekben igen sokan foglalkoztak, rendkivül sok tanulmány, kutatási jelentés, könyvfejezet áll rendelkezésünkre. Több százféle szórófejet szerkesztettek. Hazánkban, külföldi eredmények alapján elindulva, 1959-ben kezdődött komoly mértékű kutató- és kísérleti munka. Ez az év volt az első, amelyben az OVH nagyobb összegű kutatási keretet biztosított esőszerü öntözési kutatásokra. Számos intézet kutatói belekapcsolódtak ebbe a sokatigérő témába. Főként az 1960-63 közötti négy évben igen sok tanulmány készült. Az Agrártudományi Egyetem Kulturtechnikai Tanszéke főként szórófej- beméréseket végzett, egyes adott szórófejeknél és általánosságban vizsgálta a szél hatását, a tócsaképződést. Vizsgálta a vizsugár megbontását. Foglalkozott sugárhidraulikai kérdésekkel, a vizcseppek kinetikai energiájával, ütőhatásával, eróziós károkkal. A Tanszéknek van egy sugárhidraulikai (csepp- energia, ütőerő) vizsgálatokhoz alkalmas kísérleti mérőállomása is. A Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézet esőztető berendezések és szórófejek összehasonlító vizsgálatát és minősítését végezte. Az Intézetnek van egy szórófej-fárasztó berendezése, amelyben 500 órás fárasztővizsgálatokat végeztek a szórófejek (pl. T-22, KME-2, T-45 stb.) üzembiztosságának megítélésére. A fárasztőüzemeltetés során mérték a körülfordulások számát, s megfigyelték a műszaki hibákat, üzemzavarokat. Újabban gyorsított fárasztó- (kopás) vizsgálatokat végeztek, az 500 óra helyett rövidebb ideig, de koptató folyadékkal. Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet főként szórófejek bemérésével, az esőszerü öntözés minőségével, a vízadagolás üzemi hatásfokával, párolgási veszteségekkel foglalkozott. A VITUKI főként szórófejbeméréseket végzett, foglalkozott a vízveszteségek megállapításával, a kötési módok értékelésével, a permeteloszlással. Összefoglaló értékeléseket és tervezési segédletet állított össze. A VITUKI-nak van szórófej bemérő állomása, amely 1962-ben épült, s 1964-ben korszerűsítették. A mérőpad 70 m hosszú, 6°-os körcikk alakú felülete csapadékgyüjtő tálcákkal elemekre van bontva. Egy-egy felületelemen összegyűlt csapadék- mennyiség egy-egy pontosan kalibrált köbözőedénybe jut, amelynek piezomé- • tercsövén a szintemelkedés leolvasható. A’mérőpad tehát az öntözött terület 60-ad részének csapadékát fogja fel. A tálcák hossza R = 20 m-ig 1, 5 m, R = 20-50 m között 2 m. A vizsgált szórófej a körcikk csúcspontjában elhelyezett kör alakú vizs- gálőtorony nyomócsövére csatlakoztatható. A torony palástján a mérőpad felőli oldalon 45°-os kivágás van, s azon csapóajtó. A vizet 3 db szivattyú valamelyike, vagy azok együttesen biztosítják, a- 56 -
