Lipták Ferenc: Esőztetető szórófejek hidraulikai, üzemi és gazdaságossági kérdései (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)
10. Vízcseppek ütőhatása
fordul elő a kb. felső határnak vehető 3, 5-4 m/s alatti szélsebesség. Vannak, akik a 4, 5 m/s-os szélsebességet tartják a felső határnak. Az olyan területeken, ahol kifejezetten uralkodó szélirányról beszélhetünk (pl. a Dunántúl és a Felvidék egyes részein, ahol a domborzati hatások befolyása nagyobb, a gyenge szelek is iránytartóbbak és tartósabbak), a tervezésnél, a kötési távolságok megállapításánál azt figyelembe lehet venni. A nagy sebességű szelek iránya állandóbb, a legnagyobb gyakoriságú 2 m/s körüli sebességű szelek iránya már elég gyorsan változik, az Alföldön ritkán fordulnak elő 3-4 óránál hosszabb időtartammal. A kisebb sebességű szeleknél a szélirány még gyakrabban változik. A tartamvalószinüségi vizsgálatok tehát kimutatták, hogy a szélirány figyelembevétele a tervezésnél vagy az üzemelésnél az Alföldön nem indokolt, hiszen a szélirány még egy szárnyvezetékállás ideje (6-8 óra) alatt is többször változhat. A szél hatásának csökkentése érdekében, főként szeles vidéken, lehetne lapos, kis hajlásszögű (7-12°-os) szórófejeket alkalmazni, ezek azonban kisebb távolságra szórnak, és a kötési távolságot emiatt kellene csökkenteni. Azt mondhatjuk tehát, hogy kisintenzitásu szórófejekkel esőztető öntözést kb. 3,5-4 m/s-os szélsebességig lehet folytatni, az eredeti kötéstávolságokkal, s e fölötti szélsebesség esetén az öntözést szüneteltetni kell. Igen lényeges szempont az, hogy a szélcsendesebb esti, éjszakai és hajnali órák fokozott kihasználására törekedjünk, mert általában a szélsebesség a nappali órákban nagyobb. A párolgási veszteség az időjárási és az üzemi tényezőknek egyaránt függvénye. A veszteség nagysága a léghőmérséklet, a levegő telítettségi hiánya, a szélerősség, az üzemi nyomás, a porlasztás fokának növelésekor nő, a levegő nedvességtartalmának, a fuvókaátmérőnek növekedésekor csökken. A párolgási veszteség főként akkor nagy, ha a cseppek átmérője 1 mm alatti. Marjai vizsgálatai szerint 1 att nyomásnövelés kisebb fuvókaátmérőknél 10%-os, nagyobbaknál 6%-os párolgási veszteségnövekedést okoz, azonos levegő-páratartalomnál. Veszteség a szél okozta elsodrás is. Mivel a veszteségek igen számottevőek lehetnek, az esőszerü öntözés hatásfokára, gazdaságosságára jelentős befolyást gyakorolhatnak. Meleg nyári napion 25-30%-os veszteség is lehetséges. 10. Vízcseppek ütőhatása Az esőszerü öntözés talajszerkezetromboló hatása általában nagyobb, mint a természetes esőké. Zavartalan vizsugárnál annak külső harmada kritikus a kinetikai energiatartalom szempontjából. A kiszórt cseppek nagysága elsősorban a nyomástól, a fuvőka átmérőjének nagyságától és alakjától, a sugárbontás módjától és mértékétől, a fordulatszámtól függ.- 51 -
