Lipták Ferenc: Esőztetető szórófejek hidraulikai, üzemi és gazdaságossági kérdései (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)
8. Az intenzitás és szórási távolság kapcsolata
zetes, a téglalapos és a háromszöges kötési módokra egyaránt. Ezeket a vizsgálatokat a Hidrológiai Közlönyben megjelent két tanulmány [^4 és 5j részletesen ismerteti, igy ezekre itt nem térünk ki, csak összefoglaljuk az eredményeket: Mindhárom kötési módnál megközelítőén azonos követelmények adódtak. A 24 m x 24 m-es négyzetes, 18 m x 24 m-es téglalapos és 24 m x 24 m-es háromszöges kötésnél egyaránt igen kedvező eloszlási képet (egyenletes csapadékeloszlást) kapunk szélcsendben, ha a szórófej szórási távolsága 21-23 m, i-R jelleggörbéje pedig olyan, hogy a szórófejtől kiindulva 1-2 m hosz- szon vízszintesen egyenes, azután pedig 20-22 m hosszon egyenletesen csökken le nulláig az intenzitás. Látható tehát, hogy a kötéseknél jelentős mértékű átfedést kell biztosítani, és az i-R jelleggörbének kb. háromszög alakúnak kell lennie. Az optimális csapadékeloszlást biztositó i-R jelleggörbét a 20. ábra tün- teti fel. 12 m I 0,050-0,08(3 0,8^0-0,900 "*r-------------------------------/P« 0 ,92 a -0,95 a 20. ábra f21. ábra Ha pl. 24 m x 24 m-es négyzetes kötésben 8 mm/ó intenzitású csapadékot akarunk kiadni, akkor azt a legegyenletesebben a 21. ábrán fék Intetett i-R jelleggörbéjü szórófejekkel tudjuk biztosítani. Látható tehát, hogy a trapéz magassága kb. a kiadandó i [jnm/ó] értékével egyenlő, s a nagymértékű átfedések miatt adódik a teljes négyzetterületen az egyenletes vizboritás. Az egyenletes csapadékeloszlás biztosítása érdekében tehát olyan szórófejeket kellene gyártani, melyeknek kívánt alakú i-R jelleggörbéje van. Ha ezt az alakot el lehet érni egyfuvókás szórófejjel úgy, hogy amikor a lengőkar kilendül, s nem zavarja a vizsugarat, az a távolabbi területekre a kívánt vízmennyiséget, amikor pedig a lengőkar sugárbontó része beleüt a vizsugárba, azt a közelebbi területekre szórja szét, a kívánt arányban, indokolt egyfuvókás- 31 -*
