Lipták Ferenc (szerk.): Mezőgazdasági vízgazdálkodás tervezési segédlet és útmutató (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

2. Ijjas István: Felszíni vízelvezetés

2.2. A tervezés előmunkálatai

A követkézőkben olyan sorrendben ismertetjük az egyes feladatok megoldásának módját, ahogyan azokat a tervezés során általában el kell végezni. Először a tervezést előkészítő munkával foglalkozunk.

A tervezést megelőző előmunkálatokat a jegyzet (J. 3.12.) ismerteti. Részletesebb előmunkálatukat csak a diplomatervezőknek kell végezniök. Az évközi rajzfeladat készítése során az adott vízgyűjtőterület megismerése és a tervezés során elvégzendő feladatok áttekintése jelentse az előmunkálatokat.

A tervezési munka első feladatai az évközi rajzfeladat készítésekor:

2.21. Domborzati viszonyok tanulmányozása

A tanszék minden hallgatónak egy-egy lehetőleg egységesen kezelhető hazai síkvidéki vízgyűjtőterület rétegvonalas térképét adja ki fénymásolaton (lásd 2.113. pont és 1. ábra).

A kiadott fénymásolatokat ki kell festeni, a festés után jól kiemelkednek a magasabb területrészek és mélyedések. A festést megelőzően gondosan kövessük végig a rétegvonalakat. Ha a rétegvonalban hiba van, ki kell azt javítani. (Saját belátás szerint úgy, mintha helyszíni szintezés alapján történne a helyesbítés. Javítás után a rétegvonalak egyértelműen határozzák meg a domborzatot.)

2.22. Vízgyűjtőterület határainak megállapítása

A vízgyűjtőterület határai általában könnyen meghatározhatók. Természetes magaslatok vagy a terepből kiemelkedő mesterséges létesítmények alkotják. Előfordul azonban, hogy a viz szabad lefolyását akadályozó természetes vagy mesterséges kiemelkedések megkeresésével nem határozhatók ne g. (Pl. teljesen sik területen.) Ilyen esetben azt kell megállapítani, hogy hol az a vonal, Ernenn an még célszerű az általunk tervezendő hálózattal elvezetni a vizet.

2.23. Befogadó kiválasztása

Meg kell keresni a felszíni vizek befogadására alkalmas vízfolyásokat, amelyek a főcsatornák vonalvezetése szempontjából a legkedvezőbb elhelyezkedésüek.

2.231. Befogadónak legalkalmasabb

a) Olyan vízfolyás, amely nem töltésezett. (Ilyenkor általában gravitációs vízbevezetést tervezhetünk. ) Töltésezett befogadó esetén a vizbevezetés általában szivattyúzással biztosítható.

b) Meglévő főcsatorna. A legtöbb területen már vannak meglévő főcsatornák, ezeket a felszíni ' vízelvezetési terv készítésében fel kell használni befogadóként. Minden esetben feltételezzük azonban, hogy a meglévő főcsatornák nem kellő méretűek, igy magassági vonalvezetésük és keresztszelvényük tervezésével foglalkozni kell.

2.232. Szempontok a befogadó megválasztásához

a) A víz minél rövidebb utón jusson a befogadóba. Ne tervezzünk túlságosan bosszú főcsatornákat.

b) Célszerű lehet több befogadóba vezetni a vizet, illetve úgy kialakítani a hálózatot, hogy a különböző nagyságú belvizes időszakok ideién más-más befogadóba történjen a vízelvezetés. (Árapasztó csatornák létesítése.)

c) Egy-egy befogadóba lehetőleg ne sok bevezetést tervezzünk. Több bevezetés esetén több szivaty- tyutelepet, zsilipet stb. kell létesíteni, az árvédelmi töltésekbe nagyori sok műtárgy kerül. A műtárgyak a töltéseknek mindig gyenge pontjai. A töltésezetlen vízfolyásokon sem célszerű a sok haköt 3, mert ez is sok műtárgy épitését teszi szükségessé.

d) Csak gravitációs vizbevezetést akkor tervezhetünk, ha a befogadó legmagasabb vízállása alacsonyabb a terepszintnél, illetve a befogadó LNV-ének (legnagyobb viz) a tartóssága kisebb, mint a kívánt felszíni vízelvezetési idő.- 33 -