Lipták Ferenc (szerk.): Mezőgazdasági vízgazdálkodás tervezési segédlet és útmutató (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

2. Ijjas István: Felszíni vízelvezetés

2.24. Talajtani viszonyok tanulmányozása

A talajtani térképek (pl. 3. ábra) magyarázója az 1. táblázat, amely megadja, hogy a talajtani térképen az egyes számok milyen talajtani jellemzőket jelentenek. Az egyes talajfajták %-os arányát becsléssel meg kell határozni és a műszaki leírásban közölni kell az adatokat.

2.25. Hidrológiai adatfeltárás

Az évközi rajzfeladatban hidrológiai adatfeltárást nem kell végezni, a diplomaterv készítése során azonban foglalkozni kell a terület csapadékviszonyainak statisztikai vizsgálatával és a fajlagos vízhozam meghatározásával.

2.26. Egyéb előtanulmányok

A diplomatervezés és a mérnöki gyakorlatban folytatott tervezés során még sokféle előtanulmányra van szükség (pl.: a meglévő felszini vízelvezető müvek felülvizsgálata, a befogadó vízállásainak és a felszini vizek keletkezési időszakainak együttes statisztikai vizsgálata, a talajvizviszonyoíc, a mező- gazdasági termelés színvonala, régebbi elöntések adatainak stb. vizsgálata). Ezekkel azonban ehelyütt nem foglalkozunk. Az irodalomjegyzékben felsorolt szakmunkákban, illetve tanulmányokban találhatók Útmutatások ezeknek a vizsgálatoknak az elvégzéséhez.

2.3. A vízszállító hálózat helyszínrajzi vonalvezetésének tervezése

2.31. A vízszállító hálózat alkotó elemei:

befogadó főcsatornák és hullámtéri csatornák, mellékcsatornák, gyűjtőcsatornák és gyüjtőárkok. övcsatornák, külvizcsatomák és összekötő csatornák.

2.311. Főcsatorna

A főcsatorna a hálózat legmagasabb rendű csatornája. Feladata a mellékesatomák által összegyűjtött víznek a befogadóba vezetése. (Nem minden, a befogadóba torkolló csatorna tekinthető azonban főcsatornának, csak a legjelentősebb, nagy területek vizét összegyűjtő csatornák.) v

A főcsatornát a terület legmélyebb részein, esetleg me glévő erek nyomán vezetjük. Ha az erek, vagy mélyvonulatok nagyon kanyargósak, átvágásokat kell tervezni és ezzel megrövidíteni a viz levonulásának útját. A főcsatornák vonalozásánál a beruházási költségek a döntők.

A főcsatorna töréspontjait ívben kell kiképezni. Az ivek sugara a csatorna méreteitől, vízszállításától függ.

Előfordulhat, hogy a befogadót és a vízgyűjtőterület mélyebb részét magasabb terület választja el. Ebben az esetben a főcsatorna lehetőleg ott érje el a befogadót, ahol a magaslatot a legkisebb földmunká- val lehet átmetszetni.

2.312. Hullámtéri csatorna

A főcsatornának az árvédelmi töltésen túli részét hullámtéri csatornának nevezik. A főcsatorna szelvényezését általában az árvédelmi töltésnél kell kezdeni. (Itt van a "0" szelvény.) Ne tervezzünk hosszú hullámtéri csatornát. A főcsatornák torkolata lehetőleg ne kerüljön olyan helyre, ahol az árvédelmi töltés távol húzódik a befogadó folyótól.

2.313. Mellékcsatomák

A mellékcsatomák feladata a felszini víznek a főcsatornába, vagy a befogadóba vezetése. A mély- vonulatokban. vagy az esésvonalakra merőlegesen, övcsatornaszerüen vezetendők. A mellékcsatornák- 39 -