Lipták Ferenc (szerk.): Mezőgazdasági vízgazdálkodás tervezési segédlet és útmutató (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

1. Vas Károly: A felszíni vízelvezetési és öntözési tervezés mezőgazdasági szempontjai

A vetésforgó rögzített és merev alkalmazása a fejlett nagyüzemi gazdaságban bizonyos idő után a termelés gátlójává válik (népgazdasági érdek változása, piaci kereslet változása stb.). Ehelyett jelenleg inkább az okszerű növényi sorrend alkalmazása célszerű.

Néhány példa a termelési célra és az ahhoz tartozó átlagos vetésszerkezetre:

a) Szarvas marha -tartás: (tehenészet) takarmányigényének biztositása

pillangós takarmány (lucerna,1 vöröshere stb.) .................................................. 35 %

s

ilőtakarmány (silókukorica stb.) .......................... 20 %

k

apás abraktakarmány (kukorica, cirok stb.)............ 25 %

k

alászos (búza stb.) ................................................ 15 %

r

épa 5 %

100 %

b) Forrólevegős zöldtakarmányszáritó üzem (lucerna üzem) alapanyagellátása

lucerna 20 %

vöröshere 9 %

szója ........... ..............................................................................w.......... 10 %

k

ukorica 35 %

silótakarmány 13 %

búza 13 %

100 %

c) Rizstermesztés (erősen szikes talajon)

rizs 40 %

ugar 30 %

herefüves 30 %

100 %

d) Szarvasmarhatartás (gyengébb minőségű szikes talajon)

herefüves 25 %

cirok (siló célra) 15 %

cirok (magnak) 20 %

búza 15 %

mesterséges legelő 25 %

100 %

e) Zöldségtermesztés

nagy vizigényü zöldség (paprika!......................................................................... 20 %

k

is vizigényü zöldség (uborka) .............................................................................................................. 25 %

pillangós 30 %

kukorica 25 %

100 %

Az elvetett vetőmag a csírázás után gyors fejlődésnek indul, kifejleszti gyökérzetét és lombozatát. A növény tömegének fejlődése a szervesanyag termelés eredménye, ami jelentős víztömeget igényel.

Azt a vízmennyiséget, melynek segítségével a növény egységnyi szárazanyagot termel, párolgási együtthatónak, vagy transpirációs koefficiensnek nevezzük. Ez növényfajtánként változik. Alábbiakban néhány növény párolgási együtthatóját ismertetjük az 1 kg szárazanyag előállításának függvényében (4.táblázat).

Vizsgáljuk meg, hogy a talaj nedvességtartalma mikor optimális a növények számára? Azt az optimális levegő - viz arányt, melyet a növény gyökérzónájában igényel statikai vízigénynek nevezzük. Az 5. táblázatban néhány fontosabb gazdasági növény statikai vízigényét ismertetjük. (Az értékek a talaj hézagtérfogatának %-ban értendők.)

Gyakorlatban a statikai vízigény csak elméletileg értelmezhető. A növény kora, faja, fajtája és a külső tényezők jelentősen befolyásolják. Ennek ellenére a gazdaságos öntözés tervezésében szükséges a statikai vízigény ismerete.

A talajvíz fogyasztás üteme vagyis a dinamikai vízigény az eddigiekhez hasonlóan fajtatulajdonság,- 9 -