Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

6. Vízszabályozások a Balaton térségében a XIX. század derekától

/i n 24. ábra. A Sió—Balaton vízrendszer lecsapoló társulatainak helyszínrajza A balatoni berkek lecsapolását tehát függetleníteni kellett a tó vízszintjének a szabályozásától, s a terület hasznosítását a Hollandiában kialakult polder"-rendszerű lecsapolásával (vagyis a talajvízszint süllyesztésével) és vízátemeléssel kellett megoldani. Az új terveket a kultúrmérnökség készítette el.* Alapelvük a külvizek és a belvizek — Böhm óta hagyományos — szétválasztása: a külvizeket gravitációs övcsatornával fogták fel, az ettől különálló belvízlevezető hálózat vizét pedig az alsó bögéből szivattyúval emelték a befogadó Balatonba. Utóbb, 191ó-ban, a két társulat egyesült: Balatoni Nagy-Berek Lecsapoló Társulat néven, s a munkálatokat az új keretek között (15 571 kh területen) fejezte be.

39 (Voltak időszakok és vannak helyek, melyek bizonyították a terület gazdasági hasznosításának rendkívüli lehetőségeit, de egészében véve a terület még ma is kiaknázatlan, s annak a hollandiai színvonalú mezőgazdaságnak, amire pedig predesztinálva van — nyoma sincs még ma sem . . .) Még kevésbé dicsekedhetünk talán legbalszerencsésebb vízszabályozási vállalkozásunk a ,,Kis-Balatoni Vízrendező Társulat" eredményeivel. A terület rendezésére vonatkozó törekvések még a zalai társulat működéséhez kapcsolódnak, de döntő lépésekre csak az 1910—20-as években került sor. A Balaton és a Kis-Balaton visszaduzzasztó hatása ugyanis korlátozta a zalai társulat munkájának eredményességét. A Zala-meder kitisztogatása, a lefolyás akadályát jelentő * Az I. ker. Kultúrmérnöki Hivatal (Budapest) Pech Béla vezetésével, 1896-ban.