Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)
4. A Balaton a XVIII. században (Az első vízrajzi leírások és szabályozási tervek)
13. ábra. Krieger Sámuel Balaton-térképe és lecsapolási terve 1766-ból (Részlet) Megvalósítása esetén a tó víztükre a — térképen világosabb színnel jelölt — középső keskeny árokra zsugorodott volna 30,77 m 3 /s-nak. A mainál lényegesen nagyobb mélységi adatok közlése után tér rá a lecsapolási terv három változatának és várható eredményeinek ismertetésére. Az első változat esetén a tó vízszíne 1, a második szerint 2 öllel, sőt a harmadik szerint akár 3 öllel és 2 lábbal is leszállítható (?). A lecsapolás célja: az első változat szerint 11 966, a második szerint 19 249, míg a harmadik szerint 129 738 hold, a Sió mentén pedig 5868,5 holdnyi terület nyerése. Megállapítása szerint a Sió kitorkolása 3 öllel és 5,5 lábbal magasabb, mint a Balaton fenékszintje, s a kitorkolás, valamint a meder lemélyítésével a tó vízszintjének is alá kell szállnia. A tervek e 3. változata szerint a Balatonból alig több mint egy keskeny, alig 1 méter mélységű árok maradt volna a tó középső harmadában a tihanyi árok ill. a Zala-torkolat vonalában . . . Az egész terv nyilvánvalóan a bécsi udvar, illetve idegen gazdasági tanácsadóik szellemében fogant s jellegzetes képviselője a kor területnyerésilecsapolási törekvéseinek. Valószínű, hogy Krieger maga is jól látta a kormányhatóságoktól kívánt lecsapolási terv abszurditását, s ezért dolgozott ki három alternatívát, amelyek közül az első kettő csak a vízszint leszállítását célozta. (Egyébként a mai állapot, a megvalósított vízszintszabályozás, e két első változat közötti vízállásértéknek felel meg.) Rendkívül érdekes a tó vízszintjének április—szeptember közötti, igen nagy, 3 — 3 1/2 lábas ingadozásáról szóló adat. Ennek oka, hogy a Sió nem képes a felesleges vizet levezetni, medre elmocsarasodott.
