Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

4. A Balaton a XVIII. században (Az első vízrajzi leírások és szabályozási tervek)

Krieger az elmocsarasodás okát a következőkben látja: 1. a kiliti malomnál (Kiliti és Szabadi között) dugulás van, 2. a lefolyást úszó szigetek akadályozzák, 3. a Tiszta-víz mocsaraival való összefolyás után a folyó eltűnik a láp alatt és csak Hídvégnél bukkan elő (I. Bél M. idézett leírását.) 4» a.,Kapós beömlése alul el van dugulva — és végül 5. az égési völgyön végig a malmok sok akadályt okoznak: Foktól a Sárvízzel való egyesülésnél levő Székelyi malomig fennálló öt malom a víz esését nem kevesebb mint 44 láb 9' és 7"-lal csökke-ntiKrieger a lecsapolással egyidejűleg a Sió hajózhatóvá tételét is tervezte s ennek érdekében kitérőket és zsilipeket javasolt. Krieger munkáját már Cholnoky helyesen értékelte: a teljes lecsapolás egyszerűen megvalósíthatatlan lett volna. A vízleeresztés szintjének arányában csökkent volna ugyanis a Sió esése, s ezzel emésztőképessége is. (Vagyis a tervezett vízleeresztéshez szükséges emésztés gyakorlatilag nem is biztosítható.) „Általában Krieger terve ... az akkori állapot részletes ismertetése miatt . . . értékes" — írja Cholnoky. A terv annak idején azonban nem a felismert irrealitása miatt került le a napirendről, hiszen a hivatalos szakértők ismételten állást foglaltak mellette. Az udvar által elrendelt munka megakadályozásában nagy — és ebben az egyetlen esetben kivételesen: pozitív —• szerepe volt a helyi ellenállásnak, a veszélyeztetett Sió-malmok tulajdonosainak és főleg szakértőjüknek, Veszprém megye mérnökének, Tumler Henriknek. Bár Turnier szintezési adatai később téveseknek bizonyultak (vagy talán szándékosan félrevezetők voltak?!), nem alaptalan ellenvéleménye mégis elegendő volt ahhoz, hogy az aggályoskodókat és az érdekeiket védőket egy táborba tömörítse és a terv kivitelét megakadályozza. Akár az akkori gazdasági viszonyokat nézzük, akár a Balaton mai szerepét — igazat kell adnunk Tumler állásfoglalásának: sem a vízerőhasznosítás, sem az akkor még nagyjelentőségű halászat érdekeivel nem álltak volna arányban a vízzel borított futóhomok (a Balaton-meder) időszakos szárazzá tételétől s a csak nemzedékek munkájával hasznosítható lápoktól várható előnyök . . . (Hiszen ezek felhasználása még ma is a jövő feladata!) Végül meg kell említenünk a XVIII. századi mérnöki-térképészeti tevékenység méltó zárókövének a Görög—Kerekes-féle atlasznak a helyi vonatkozású lapjait is. Mégpedig elsősorban a Síéchényi Ferenc megbízásából dolgozó Nagy József szép Somogy megye térképét, amely az 1790-es évek folyamán készült. A Krieger-féle felülről erőltetett tervnek is volt azonban egy nagy pozitívuma, mégpedig az, hogy bizonyos áttekintésről tanúskodott: nemcsak a ßalatonra és a Sióra, mint a vízgyűjtő fő folyójára, hanem a lényegében összefüggő egészet képező Balaton—Sió—Kapós—Sárvíz vízrendszerre is kiterjedt. (Ez pedig szintén olyan szempont, amit ma is szem előtt kell tartani!) A vízrendszer utóbb említett részét érintette a XVIII. század egyik legjelentősebb megvalósult vízszabályozási terve, amelyet azonban korábban tévesen hoztak kapcsolatba Krieger nevével. Az ugyanis az Eszterházy uradalom sokat foglalkoztatott kiváló mérnökének Böhm (Cseh) Ferencnek a munkája (1763).* * Szaller György: Magyarország földleírásának rövid foglalattya . . . Pozsony, 1796, 22. p.