Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

1. A Balaton-vidék természeti földrajza

I 1. ábra. Pusztuló „Nemzeti Parkunk" — a festői szépségű Tapolcai medence deflációnak az eredménye: széles teraszos völgyekben a folyóvíz és a szél által átdolgozott homok, lösz és folyami iszap egyaránt fellelhető. A Zalai-dombság hidrológiai érdekessége a Zala folyó derékszögben megtörő völgye. Mai alakját kettős kaptárának köszöni. A Felső-Zala ugyanis eredetileg a Marcal felé folyt. Ezt a folyót a dél-somogyi közép pleisztocén süllyedés hatására az eróziós tevékenységében megerősödött Alsó-Zala „fejezte le". A második lefejezés a Balaton-medence pleisztocén végi süllyedésének eredménye. Ekkor alakult ki, eróziós hatásra, a balatonhídvégi szoros. A kaptúrákról a folyó teraszképződményei is tanúskodnak. A Balaton déli partvidékére merőlegesen futnak a Somogyi-dombság lösszel fedett hátai; közéjük a tómedencéből beöblösödő vizenyős lápok nyúlnak: a Kis-Balaton, a fonyódi és a leilei berkek stb. Ezeket korábban kitöltötte a Balaton vize, de a vízszint csökkenésével és a turzások* kialakulásával fokozatosan elzáródtak. A berkek lapályából szigethegyként emelkedik ki a bazalttufával fedett két csúcsú Fonyódi- és a Boglári-hegy, az északi tanúhegyek két távolabbi rokona. A Balaton kialakulása és kora

1-5 A Balaton „életének", a térségében lejátszódó természeti folyamatoknak megértéséhez — a Balaton-vidék geológiai alkatának bemutatásán túl — nélkülözhetetlen a tó keletkezését és későbbi alakulását meghatározó legfontosabb mozzanatok ismerete is. * Turzás = hullámverés építette homokos parti sáv.