Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 4. A Tisza medre
4.5. A meder anyaga Noha az előzőkben ismételten utaltunk a meder anyagára, szükségesnek látszik, hogy róla a lehetőség szerint számszerű jellemzést adjunk. Felső-Tisza. A forrásvidékek nagy esésű hegyvidéki szakaszain még hatalmas sziklatömbök és fejnél nagyobb kövek között bukdácsolnak a vizek. Amint mérséklődik az esés, rohamosan csökken a mederanyag átmérője. A Fehér- és Fekete-Tisza egyesülésénél nem haladja meg a 150 — 200 mm-t. Az Alföld peremén, Királyházánál (Korolevo, 770. fkm) még mindig öklömnyi, de már erősen legömbölyödött kavicsok alkotják a medret. A Borsa torkolatánál (729. fkm) mogyorónyi a kavics mérete, és ezt is hamarosan felváltja a murva, amely a Szamos torkolatáig (688. fkm) finom homokba megy át. A Közép-Tisza mederanyagának átlagos szemátmérője hosszú szakaszokon 0,5, sőt 0,3 mm alatt van. Csak egyes mellékfolyók torkolatánál, vagy olyan helyeken, ahol a folyó valamilyen durvább szemösszetételű üledékréteget bont meg, haladja meg az 1 mm-t. így pl. a Sajó beömlése alatt (492. fkm) mintegy 50 km-en 1,2 —3,6 mm, a Bükk hegység déli lejtőinek vizeit összegyűjtő Kis-Tisza torkolatánál (410. fkm) 8,3 mm a mederanyag átlagos szemátmérője. A Tiszainoka határában (278. fkm) talált 8,7 mm-es szemátmérő valamilyen régi, feltöltött meder anyagának megbontására vall. Az Alsó-Tisza medrének építőanyagára ugyancsak a rendkívül kis átlagos szemátmérő jellemző. 4.6. A víz sebessége A folyók közvetlenül megfigyelhető jellemzője végül a víz sebessége, amely a meder közepe táján, a sodorban, és ott is a vízfelszín közelében a legnagyobb. Onnan a fenék, ill. a partok felé haladva, a mederfalak okozta súrlódásnak megfelelően, csökken. A műszaki gyakorlatban az egyes szelvényekben uralkodó középsebességről beszélünk, míg pl. a hajóst a legnagyobb felszíni sebesség érdekli, amely 15 — 20%-kal nagyobb nála. Egyazon szelvényben a sebesség a vízszín esésétől, a mederfalak egyenetlenségeitől (érdességétől) és a vízmélységtől függ. Mivel az utóbbi a mindenkori vízállás szerint változik, célszerű először a kisvízi sebesség alakulását vizsgálni. A folyó legfelső szakaszán a meder voltaképpen kaszkádok sorozatából áll: lassú vizű duzzasztott szakaszok váltakoznak sellőkkel, amelyeken 2—3 m/s- os sebességgel rohan a víz. Amint az esés némileg mérséklődik, a folyó zártabb szelvényt alakít ugyan ki, de a legfeljebb néhány deciméter mély víz durva kavicsot görget, amiért is a súrlódás olyan nagy, hogy a kisvízi sebesség aligha lépi túl az 1,5 — 2 m/s-ot. Az Alföld peremén már csak 1 m/s körüli sebességről beszélhetünk, és Tokajnál (a tiszalöki duzzasztómű üzembe helyezése előtt) 0,5 m/s-ot mértek. További útján a folyó középsebessége 0,25, sőt 0,15 m/s-ra csökken, — az értékek a szelvényméretek szerint változnak. Ezek a legkisebb vízállásra vonatkozó alsó határértékek természetesen ritkán fordulnak elő. A hajósok a Közép- és Alsó-Tiszán 0,4—0,6 m/s sodorbeli sebessé ggel számolnak. 93
