Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 22. A vízgazdálkodás az ember közvetlen szolgálatában

22.4. ábra. Az 1970. májusi árvíz pusztítása a Szamos és a Túr mentén. (Szeifert

Gyula [29] nyomán)

A sorozatos elemi csapások komoly tanulságokkal szolgáltak, és mind technikai, mind szervezeti tekintetben új szakaszt nyitottak a tiszai vízrendszer árvizei elleni védekezésben. A védművek erősítése mellett fokozódó jelentőséghez jut a tározás, és új módszerek és eszközök szolgálják a töltések hatékony védelmét, amit megfelelő szervezeti intézkedések is segítenek.

A Szovjetunióban megvizsgálták az árvízi lefolyás tározással való szabályozásának lehetőségét — összesen nyolc képzelt tározó árvizet mérséklő hatását —, és végeredményben a töltésrendszer fejlesztése mellett döntöttek ([28], Hilobocsenko és Gorodenko, 29. o.). A Tisza, a Borsa, a Latorca és az Ung mentén 209 km-en erősítik a töltéseket, és a felsorolt folyókon kívül a Tarac, a Talabor és a Nagyág mentén összesen 149 km-en tervezik új töltések létesítését ([1], 3—129. p.).

36

561