Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 21. Az ipar és a közlekedés szolgálata

- nagyobb távlatban egy dombrádi és egy vásárosnaményi vízlépcsővel, a Tisza, ill. a Szamos és a Kraszna vonalán, az országhatárig nyújtható meg 126].

A vízi út kihasználásának természetesen alapvető feltétele a szükséges kikötők és rakodóhelyek kiépítése a megfelelő közúti és vasúti csatlakozással. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv évi 2,5 millió tonna forgalomra kiépítendő kikötőt irányzott elő Záhony közelében, Komorónál, és nagy ipari medencét Szegednél. Tokaj felett 11 rakodóhely létesül, onnan lefelé Tiszafüredig 13, és lejjebb 9. A szolnoki és csongrádi rakodón 5 tonnás daru beállítása szerepel a tervben. Szolnok téli kikötőt is kap, és fejleszteni kívánják a tápéi téli kikötőt [5].

Döntő előrelépést fog jelenteni a Tisza-völgy hajózásában a Duna—Tisza- -csatorna megépítése, aminek a Tisza-völgyi öntözések vízigényére tekintettel még az ezredforduló előtt meg kell történnie.

A Jolánkai Gyula elgondolásának [27] továbbfejlesztésével készült terv szerint a csatorna a Dunától a főváros alatt, az 1634. fkm szelvényben indul ki, keresztezi a Csepel-szigetet és a Soroksári Duna-ágat. Dunaharasztitól a már 1947-ben félszélességgel kiépült 22 km-es szakasz nyomvonalát folytatva

S’

A3

21.7b ábra. A tervezett Duna—Tisza-csatorna hossz-szelvénye. ([3] nyomán)

523