Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 21. Az ipar és a közlekedés szolgálata

gravitációsan vezet 200 m3/s vizet a 45. km szelvényig [26]. Itt szivattyútelep biztosítja a Duna—Tisza közi hátságot 14 m-rel magasabban átszelő, 78 km hosszú gerinctartály vízellátását, amelybe a hajók hajózsilipen jutnak fel. A Tisza felőli oldalon, a 122,7. km szelvényben, 21 m-es eséssel a csongrádi vízlépcsővel kapcsolatos alpári tározóba torkollik a csatorna (21.7a — b ábra).

A 122,7. km szelvényben erőmű használja ki a 21 m-es vízszintkülönbséget. A turbinaszivattyúként működő gépek lehetővé teszik a rendszer hidraulikus energiatározókénti hasznosítását: évi 200 GWh csúcsenergia termelését.

A több feladatú csatorna, mint a nagyhajózásra kiépített két járatú vízi út, szorosabbra fűzi a Közép-Tisza medencéjének kapcsolatát a nagyvilággal: előnyös összeköttetést teremt a megvalósulás előtt álló transzkontinentális Duna—Majna—Rajna vízi úttal, és így lényeges szerepe lesz a kelet-nyugati áruforgalomban.

Még a Duna—Tisza-csatorna előtt kerül sorra a Keleti-fö'csatorna kiépítése (20.1. ábra). A Tiszavasvárinál épült beeresztőzsilip már eredetileg hajók átkelésére is alkalmas (21.19. kép). A Balmazújvárosnál és Bakonszegnél

524