Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
III. rész. A szocializmus kora - 21. Az ipar és a közlekedés szolgálata
azonban egyenként 140 m3/s, az erőmű beépített teljesítménye tehát 28 MW, és az energiatermelés 103 GWh/év (21.13.kép). Tiszalökhöz hasonlóan itt is járulékos vízerőhasznosításról van szó [22]. * A tiszai vízrendszernek a 21.4 táblázatban felsorolt, már termelő, vagy befejezés előtt álló erőmüvei együtt 915 MW-oí képviselnek. A szocializmus korának a vízerő-hasznosítás terén elért eredményeit akkor tudjuk igazán értékelni, ha ezt a számot az elektromos vízerőműveknek a 16. fejezet alapján kiszámított, 45 MW-ra rúgó 1945. évi teljesítményével vetjük egybe. Az arány 1 : 20, és a fejlődés szinte egyetlen évtized eredménye! A századunk elején meghatározott elméleti vízerőkészlettel való összehasonlításról le kell mondanunk, mert a vízerők értékelésének módja azóta gyökeresen megváltozott. A múltban — még tározással kapcsolatos hasznosítás esetén is — az év 9—10 hónapján át folyamatosan rendelkezésre álló vízhozammal számoltak. Napjainkban, az országos energiaelosztó-hálózatok kiépítése után, a már csak 3 — 4 hónapon át meghaladott vízhozam kihasználása is gazdaságos, mert a vízerőművek a fogyasztási csúcsok idején segítik az igények kielégítését. A kiépítési teljesítmények tehát lényegesen nagyobbak lettek. Szaporodnak a szivattyús energiatározók is. Az éjszaka idején a tározóba visszaemelt víz újbóli hasznosítása ugyanis — bár energia tekintetében nem lehet nyereséges — gazdaságos, mert a csúcsfogyasztás óráiban történik. A tiszai vízgyűjtő terület első szivattyús energiatározója a már említett dob- sinai volt [9]. Ez a megoldás, táblázatunk tanúsága szerint, mind általánosabbá válik. A nagy tározókkal kapcsolatos vízerőművek a csúcsüzemben az átlagos hozamot többszörösen meghaladó üzemvízmennyiséggel dolgoznak. Alvíz- csatornájukat ezért rendesen egy, a vízjárást kiegyenlítő kisebb tározóba torkoltatják, amely alatt, második, szerényebb teljesítményű telep hasznosítja az esést. (Vö. Ruzin I. és II. a Hemádon, Remegi és Munteni a Drágán— Jád-rendszerben stb.) Az ismertetett hatalmas fejlődés ellenére sincs megállás. A tiszai vízgyűjtő hegyvidékein további erőművek épülnek Különösen Romániában, ahol a vízgyűjtő területek komplex hasznosításának 1975 júliusában elfogadott országos távlati terve a tározás nagymértékű fejlesztését, és a kínálkozó energiának még a legkisebb tározókkal kapcsolatban is a teljes kihasználását irányozza elő. E tervek szerint a vízerőművek teljesítménye a 2000. esztendőig országos viszonylatban az 1975. évinek négyszeresére fog növekedni [23]. A Sebes-patak további vízlépcsőinek megépítése és a Riul Maré—Retyezát- vízerőrendszer megvalósítása (320 MW, 590 GWh) már az 1975—1980. évi ötéves tervbe bekerült. Ez utóbbi rendszerben 174 m magas kőrakatgát létesül [23a]. Az elkövetkező negyedszázadban mind több szivattyús energiatározó épül a Tisza vízgyűjtőjében. 33* 515
