Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

III. rész. A szocializmus kora - 21. Az ipar és a közlekedés szolgálata

Szovjet területen elsősorban a Tereblja—Rikszkaja erőmű egészül ki 1986—1990 között egy 1500 MW-os energiatározóval, amelynek évi termelése 1100 GWh lesz. Az évezred utolsó két évtizedében kerül sorra további három telep építése a Nagyágon (Rika), a Talaboron (Tereblja), ill. a Tiszán a Visó- toroknál, 1796 MVV együttes kapacitással, 2018 GWh/év termeléssel ([3], 3—195. o.).

A csehszlovák vízerőhasznosítási program III. szakaszában — amelynek megvalósítása a 90-es években esedékes — négy nagy, területünkre jutó szivattyús energiatározó szerepel, amelyek közül a tornagörgői (Hrhov) látszik legközelebb a megvalósuláshoz. Teljesítményét 412 MW-ra, energiatermelését évi 588 GWh-ra tervezik. A rendszer felső tározója 1,65 millió m3 térfogatú lesz, az esés 566 m. A további három energiatározó — a Rima vízgyűjtőjében Kuntapolcánál (Kunova Teplica), a Tárca torkolatánál fekvő Alsómislyénél (Nizná MySl’a) és a Rimavicán Újantalfalvánál (Soltíjska) — együtt évi 2730 GWh energiát biztosítana [24].

Magyar terv is készült egy Tokajnál létesítendő szivattyús energiatározóra. A tiszalöki vízlépcső által felduzzasztott Bodrog vizét emelnék fel az Öreghegyen kialakított 1,1 millió m3-es tározótóba. A magasságkülönbség 403 m. A három turbinaszivattyú napi 8 — 10 óra alatt töltené fel a tározót és négy órán keresztül értékes csúcsenergiát termelne. A beépítendő teljesítmény 270 MW, az átlagos energiatermelés 350 GWh/év lehetne ([5], 616. o.).

21.3. Vízi utak

Hiába biztosítja a tiszalöki vízlépcső 75 km-en, Dombrádig, a mindenkori nagyhajózáshoz szükséges vízmélységet, és teremtette meg a kiskörei duzzasztás a lefelé csatlakozó 115 km-es szakaszon az állandó hajózás lehetőségét: igazi forgalom a Közép-Tiszán a világkereskedelem nagy ütőerével, a Dunával való kapcsolat híján egyelőre nem alakulhat ki. A folyót szinte kizárólag a vízügyi szolgálat hajói járják. Követ, kavicsot, homokot szállítanak a folyami építkezésekhez. Az 1974. évi forgalom pl. mindössze 84 ezer tonnára rúgott.

Valójában csak a Bácska és Bánát élvezi az olcsó vízi szállítás előnyeit. Az Alsó-Tiszán már a két világháború közötti időben is élénk hajózás folyt. A Maros-torkolat alatti szakaszon kedvezőbbek a meder mélységi viszonyai. Közel van a Duna. A forgalmat a Bácskai-nagy-csatorna és az Alsó-Béga is táplálták. Végül: a jugoszláv hajók mentesek a határátkelés terhes formaságaitól.

A Vajdaság legnagyobb szabású technikai alkotása, a Nikola Mirkov (21.14. kép)6 terve alapján 1957 — 1977 között megépült Duna—Tisza—Duna- vízrendszer, nemcsak nagy teljesítményű víziút-hálózattal ajándékozta meg a tartományt, hanem széles és szilárd alapot teremtett a terület vízgazdálkodásának felvirágoztatásához is [25].

A vízrendszernek a Duna menti Bezdántól, ill. Gombostól (Bogojevo) kiinduló és a Tiszát keresztező fő ütőere átszeli a Bácskán kívül a Bánát déli részét is, és a Karas folyó alsó szakaszának felhasználásával Palánkánál (Ban. Palanka) torkollik vissza a Dunába. Részben tehát kívül esik a Tisza vízgyűjtő területén, de szerves egységként kell tárgyalnunk (21.5. ábra).

516