Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 2. A Tisza vízgyűjtő területe

Az üledékes kőzetek közül vízzáróak az agyagpalák, az agyagmárgák, a homokkő és az agyag. Féligáteresztők a mészmárgák, a homokos-kavicsos agyagok, a palás, márgás homokkő, a tömött mészkő és a dolomit. Végül vizet áteresztő a karsztosodott mészkő és dolomit, a laza homokkő, a futóhomok, a kavics és a tőzeg.

A természet, érthető módon, nem ismer merev határokat. A fenti osztályozás ezért csupán durva közelítés. Mindazonáltal alkalmas volt arra, hogy Bogdánfy már a múlt század végén megszerkessze Magyarország felszínének áteresztőképességi térképét, amelynek a tiszai vízgyűjtőre vonatkozó részletét a 2.11. ábrán mutatom be [5].

Jelentékeny vízzáró felületet alkotnak a kristályos és a metamorf kőzetek a Szlovák-érchegységben (Slovenské rudohorie), a K-i Kárpátokban (Radnai-havasok Muntii Rodnei; Borgói-havasok - M. Birgáului; Gyergyói-havasok — M. Giurgeului), továbbá az ÉK-i és K-i Kárpátok vulkanikus övezetében (Cserhát, Mátra, Zempléni- vagy Sátor-hegység — Startské pohorie; a Vihorlát Szinyák Borló sora Vulkanicseszkij hrebet; Avas M. Oa2.11. ábra. A tiszai vízgyűjtő felszínének áteresztőképessége. (Bogdánfy Ödön [5]

nyomán)

1 = áteresztő, 2 = féligáteresztő, 3 = vízzáró felszín

4*

51